A laskói iskola fél évezredes múltra tekint vissza. Az alapítását követő évtizedekben élte fénykorát, de még most is nagy jelentőségű nemcsak a laskóiak, hanem magyarságunk életében is. Híres és sikeres emberek kezdték tanulmányaikat a laskói iskolában, mely most is arra törekszik, hogy diákjait ellássa a hátralevő tanulmányaikhoz szükséges kellő alapokkal.
Sok nehézségen ment át a laskói iskola 470 év alatt, de a falu lakói sohasem engedték, hogy iskolájuk megszűnjön, így mára a túlélés szimbóluma lett. A faluban már a reformáció térhódítása előtt is olyan iskola működött, amely képes volt arra, hogy kedvet ébresszen a magasabb tudományok megszerzésére. Itt kezdte el Sztárai Mihály hirdetni az evangélium tanait. Nemcsak prédikált, hanem tanított is, és virágzó, neves iskola lett munkásságának eredménye.
Az iskolát több alkalommal is átköltöztették
A település iskolája régen a templom tövében volt. A 19. század elején a két helyiségből álló épület már szűknek bizonyult, ezért előbb meghosszabbították, majd újat építettek a helyére. A templomdörömbi iskola 1964-ig szolgálta a falut. 
A laskói Kőgyesi János még az öreg iskolában kezdte koptatni a padot, 1939-ben. Akkor még hét osztály volt összesen. Délelőtt és délután is volt tanításuk, ráadásul még vasárnapi iskolába is járniuk kellett, amit a templomban tartottak. Ennek köszönhetően minden diák tudott énekelni.
– Szigorú vallásos nevelésben volt részünk, tanáraink tudták, hogyan tartsanak rendet az osztályteremben – mondta Kőgyesi János. Véleménye szerint a hagyományos módszerek sokszor hatásosabbak voltak a maiaknál. A tanárok nemcsak az iskolában, hanem azon kívül is felelősséggel viseltettek diákjaik iránt.
1964 után egy másik, nagyobb épületbe költözött, és 1981-ben került jelenlegi helyére. Ma központi általános iskolaként működik, a várdaróci és kopácsi gyerekek is ide járnak.
Akiknek az élete szorosan kapcsolódik az intézményhez
Ognjenović Kettős Zsuzsanna szintén a régi, templomdörömbi iskolába járt ötödik osztályos koráig. A következő osztályokat már a második épületben végezte el, ahol évekkel később tanítani is kezdett. Ma az iskola legidősebb tanárai közé tartozik, egész élete szorosan kapcsolódik az intézményhez.
Tanulóévei alatt nagy diáklétszám jellemezte az iskolát, Zsuzsa tanárnő osztályában negyvenketten voltak. Szakkörök is működtek az iskola falain belül. Fotós-, technika-, énekkar, irodalom, tornacsoportra járhattak a gyerekek. Már az 50-es években is szaktanárok dolgoztak az intézményben. A tanárnő elmondta, az életében elért eredményeket a laskói iskolának is köszönheti, hiszen már abban is nagy szerepe volt az intézménynek, hogy énektanárnő lett.
– A laskói iskolának rendkívül jó tanítói voltak, akik hivatásuknak tekintették munkájukat. Tudták, hogy milyen irányba terelgessenek, ők ajánlották, hogy tanuljak tovább ezen a területen – mondta el Ognyenović Kettős Zsuzsanna. Szeretett énekelni, de akkor még nem gondolta volna, hogy tanári pályára fog lépni.
További tanulmányai során, bár nem volt könnyű dolga, a laskói iskola felkészítésének köszönhetően állta az akadályokat. Miután elvégezte a főiskolát Pécsett, hazahúzta a szíve, egy pillanatig sem gondolkodott azon, hogy máshol tanítson-e. Kötelességének érezte, hogy átadja azt a tudást, amit megszerzett Magyarországon. Miután ’76-ban elkezdett dolgozni, beindította a tánccsoportot, emellett énekkar és zenekar is alakult. A tánccsoport a mai napig színvonalasan működik az iskolában, és énekelni is szeretnek a tanulói. Több mint tíz éve rendezik meg a Kőgyesi Melitta Népzenei Vetélkedőt, melyet minden évben nagy érdeklődés övez a gyerekek körében, a zsűri szerepét pedig magyarországi szakemberek töltik be. Ezenkívül különféle programokat rendeznek az iskolában az év folyamán, melyeken a szülők is szívesen vesznek részt. A színdarabokba, táncokba, éneklésekbe igyekeznek bevonni az összes gyereket.
– Arra törekszünk, hogy minden gyerek kapjon helyet a műsorban, nem pedig azt nézzük, hogy ki a legjobb. Fontosnak tartjuk, hogy diákjaink aktívan részt vegyenek az iskola programjaiban – mondta a tanárnő. Sohasem bánta meg, hogy visszajött tanítani a laskói iskolába, a kis közösségbe, mert az olyan, akár egy család.
Lábadiné Kedves Klárának szintén hasonló gondolatok jutottak eszébe iskolájával kapcsolatban. Számára az iskola az otthont is jelentette. Várdarócon nőtt fel, a felső tagozatot Laskón kezdte, a templomdörömbi iskolában.
– Festői szépségű udvarával, ódon épületével, közösségi szellemével otthonosságot, melegséget sugárzott. A történelmi múlt kisugárzása, nevelőim szakértelme, igényessége, humánuma, a tőlük kapott jó szavak hozzájárultak ahhoz, hogy iskolatársaimmal bármelyik középiskolába könnyen bejuthattunk. Büszkék voltunk rá, hogy a laskói iskolából indultunk el – emlékezett vissza Lábadiné Kedves Klára.
A vonzó állásajánlatok ellenére ő is hazatért, és a laskói iskolában kezdett dolgozni. Irodalmi csoportot szervezett, melynek a Sztárai Mihály Önképzőkör nevet adta.
– Ebben az iskolában tanultam meg, hogy a mi kultúránk, történelmi múltunk mély gyökerű, anyanyelvünk szépséges, s a vizekben gazdag vidék mindenkor hazahív bennünket – mondta a tanárnő. Ő maga is ebben a szellemben tevékenykedett huszonegy évig. A háború kényszerítő körülményei miatt távoznia kellett, de más tanintézetben való otthonra lelése lehetetlen volt. Az itt folyó műhelymunka melegét sosem felejtette el.
Az iskola évfordulójára különféle programokat rendeznek novembertől decemberig. Szerveztek mesemondó vetélkedőt magyar nyelvű általános iskolások részvételével, a laskói öregdiákok pedig előadásokat tartottak tanulóéveikről. A programsorozat a december 20-i évfordulós gálaműsorral zárul. Ezzel ünneplik meg méltóképpen a laskói általános iskola 470. évét. 1543 az iskola alapításának dátuma – valójában még ennél is idősebb.
{fcomments}
