A vajdasági Magyar Szó napilap egy korábbi száma szerint nincs olyan család, amelyben a közelebbi vagy távolabbi hozzátartozók közül egy vagy egynéhány ne lenne már külföldön vagy ne készülne kivándorolni. Okként elsősorban a kenyérkeresti lehetőségek folyamatos beszűkülését említik. Aki csak teheti, igyekszik elhagyni a Vajdaságot és máshol szerencsét próbálni. Így voltak ezzel riportunk alanyai, a bezdáni származású Lakatosék is, akik a jobb megélhetés reményében úgy döntöttek, hogy Horvátországban folytatják életüket.
A Lakatos család öt évvel ezelőtt feladta addigi életét, és a vajdasági Bezdánból egy horvát városba Slavonski Brodba költöztek. Azért esett a választás a Száva folyó északi partján fekvő városra, mert a családfőnek, Istvánnak már régebb óta éltek ott rokonai, és így mindjárt kezdetben volt kire támaszkodniuk az új környezetben.
– Egyik napról a másikra határoztuk el, hogy otthagyunk csapot-papot, elköltözünk Bezdánból. Nem volt könnyű döntés, hiszen minden oda kötött bennünket, ám a jobb megélhetés reményében költöznünk kellett. Ami meglepett, hogy hamar sikerült munkát kapnom Bródban, egy nehézipari vállalatnál, a Đuro Đakovićnál, ahol azóta is dolgozom – meséli Lakatos István, és hozzáteszi, hogy feleségének, Andreának sem kellett sokat várnia, ő is hamar munkába állhatott, egy idősotthonban helyezkedett el, a közelmúltig ott dolgozott.
Nehéz megmaradni magyarnak az idegen környezetben
Slavonski Brodban nagyon kevés magyar él, ezért Lakatosék csak egymás közt beszélnek már magyarul, és ezt nagyon nehezen tudták megszokni. A legnehezebb talán mégis a család két kisgyermekének, akik magyar iskola híján csak horvát tanintézménybe tudnak tanulni, még anyanyelvápolásra sincs lehetőségük.
– A nagyobbik lányunk most másodikos. Kezdetben nagyon nehéz volt neki, mert nem beszélte jól a nyelvet, ám mostanra már belerázódott. A kisebbik gyermekem ugyan még nem iskolás korú, és a horvát nyelvvel még hadilábon áll – mesélte Andrea, a ház asszonya.
Beszélgetésünk során azt is elárulta, hogy mielőtt elköltöztek volna, tíz évig tagja volt a bezdáni kultúregyesületnek, ami nagyon hiányzik neki.
– Annakidején szinte minden hétvégén fellépésekre jártunk, színjátszó szakcsoportunk volt, énekeltünk, ápoltuk a magyar kultúrát és hagyományokat. A rokonainkon kívül ez az, ami a legjobban hiányzik, hiszen ennyi év alatt mindez a szenvedélyemmé vált – egészítette ki mondandóját.
Lakatos Andrea saját vállalkozást indított
A ház asszonya büszkén meséli, hogy időközben egy saját vállalkozást indított. Az egész nem sokkal azután kezdődött, hogy új otthonukba költöztek. Elmesélte, hogy nagyobbik kislányuk bronchitiszes lett. Hónapokon keresztül járták a kórházakat, ám javulást nem tapasztaltak. Egyik ismerőse ajánlotta egy természetes alapú készítményt.
– Ekkor ismertem meg az aloe verát és jótékony hatását. Egy hónap elteltével a kislányom betegségének nyoma sem volt és az egészsége, hál’ istennek, azóta kifogástalan. Egy amerikai cég készítményeiről van szó, kapcsolatba léptem a céggel, és hamarosan be is társultam hozzájuk – meséli Andrea.
Először csak hobbi szinten foglalkozott a cég termékeinek forgalmazásával, ám idővel egyre nagyobb lett a kereset irántuk. A munkahelyén is felmondott, hogy jobban tudjon erre koncentrálni, mivel ez nagyobb hasznot hozott. Mindezzel mára oda jutott, hogy egyedül nem is győzi a munkát. Szívesen felvenné a kapcsolatot azokkal, akiket érdekelnek a természetes készítmények és egy kis pluszjövedelemre szeretnének szert tenni.
Lakatoséknak, noha még mindég erős a honvágyuk, sikerült beilleszkedniük. A költözést egyáltalán nem bánták meg. Azt mondják, itt jobban boldogulnak, mint odahaza, és most ez a legfontosabb a saját és a gyerekeik jövője szempontjából.
{fcomments}
