November első két napja a keresztény világban az elhunytakról való megemlékezés jegyében telik. Mindenszentek és halottak napja a Drávaszög és Szlavónia magyar településein is fontos alkalom: ilyenkor a családok fölkeresik szeretteik sírját, virágokkal díszítik a síremlékeket, gyertyát és mécsest gyújtanak, hogy tisztelegjenek azok emléke előtt, akik már nem lehetnek velük.
November 1-je mindenszentek ünnepe, amelyen a katolikus egyház valamennyi üdvözült lélekről megemlékezik. A protestáns felekezetekben ezen a napon az elhunytakra való emlékezés kap hangsúlyt. A november 2-i halottak napja eredetileg a tisztítótűzben szenvedő lelkek emléknapja volt, az évszázadok során azonban egyházi ünnepből az elhunyt hozzátartozókról való általános megemlékezés alkalmává vált.
Mindenszentek ünnepének története a kereszténység első évszázadaira nyúlik vissza. Kezdetben a keresztény vértanúkról emlékeztek meg, később az ünnep valamennyi üdvözült lélekre kiterjedt. November 1-jei időpontja a 8. században alakult ki. A halottakról való közös megemlékezés szokását a 10. században a franciaországi Cluny bencés szerzetesei terjesztették el.
A Drávaszög és Szlavónia településein az ünnepet megelőző napokban a temetőkben megszaporodik a látogatók száma. A hozzátartozók megtisztítják a sírokat, eltávolítják az elszáradt virágokat, rendbe teszik a síremlékek környékét, majd friss virágokkal, koszorúkkal díszítik azokat. A krizantém, az őszirózsa és más őszi virágok ilyenkor szinte minden síron megjelennek. A családok gyertyákat, mécseseket helyeznek el, amelyek fénye az esti órákban különleges hangulatot ad a temetőknek.
A gyertyagyújtásnak a keresztény hagyományban különleges jelentése van: az örök világosságot jelképezi, és azt a reményt fejezi ki, hogy az elhunytak lelke Isten békéjében nyugszik. A katolikus hagyomány szerint mindenszentekkor a temetőkben közös imádságot is tartanak, és megáldják az új síremlékeket.
Ezekben a napokban sokan nemcsak a közvetlen családtagjaik, hanem távolabbi rokonaik, barátaik és ismerőseik sírját is fölkeresik. A temetőlátogatás gyakran családi alkalom is, amikor a távolabbai településeken élő hozzátartozók hazatérnek, együtt emlékeznek és fölidézik az elhunytakhoz fűződő közös történeteiket.
A csendes megemlékezés, a gyertyafény és az együtt töltött idő mind azt fejezi ki, hogy elhunyt szeretteink emléke a családok és a közösségek köreiben tovább él.
