Október 31-én világszerte a reformáció kezdetére emlékeznek. A reformáció hónapjaként számon tartott október utolsó napjához az a történelmi esemény kapcsolódik, amikor Luther Márton német Ágoston-rendi szerzetes és egyetemi tanár 1517-ben nyilvánosságra hozta 95 tételét, amelyeket a wittenbergi vártemplom kapujára szegezett ki.
A 16. század elején Európában egyre erősebben jelentkezett az egyház megújításának igénye. A humanizmus térnyerése, valamint a pápai hatalom és a római katolikus egyház elvilágiasodása számos egyházi intézményben és egyetemen indított el változásokat sürgető gondolatokat. Luther Márton (Martin Luther) fellépése végül a reformáció széles körű kibontakozásához vezetett.
Luther eredetileg a búcsúcédulák árusítása és az ahhoz kapcsolódó teológiai gyakorlat ellen emelte föl a szavát. Nem új vallás alapítását tervezte, hanem az egyházban tapasztalt problémák orvoslását, fellépése azonban hamarosan túllépett ezen a célon. Nyomában számos hitújító mozgalom bontakozott ki. Az általa vezetett irányzatból alakult ki az evangélikus egyház, míg Kálvin János tanításai a református egyház alapjául szolgáltak.
A reformáció eszméi rendkívül gyorsan eljutottak a Drávaszögbe és Szlavóniába is. Az első prédikátor, aki 1544-ben kezdte terjeszteni a reformáció tanait ezen a vidéken, Sztárai Mihály volt. A török hódoltság nehézségei között élő Drávaszög és Szlavónia lakossága számára az új vallási irányzat sokakban a remény és a biztonság érzését erősítette.
Sztárai Mihály és Eszéki Zigericus Imre munkásságának köszönhetően rövid idő alatt jelentős számú protestáns gyülekezet jött létre. Alig hét év alatt mintegy 120 gyülekezet alakult Szlavóniában és a Drávaszögben. Utóbbi szinte valamennyi magyarlakta mezővárosában és falvában követőkre talált az új hit. Fontos központjai közé tartozott Laskó, Vörösmart, Bellye, Hercegszőlős, Csúza és Kopács.
A reformáció a Dráván túl is gyorsan elterjedt: Szlavónia lakosságának jelentős része áttért a protestáns hitre. Nemcsak a magyarlakta településeken – Kórógyon, Szentlászlón, Harasztiban és Rétfaluban –, hanem számos horvát városban és faluban is gyökeret vert.
Az új vallási irányzat az itt élők számára nem csupán hitbeli változást hozott, hanem hozzájárult a magyar közösségek szellemi és kulturális fejlődéséhez, valamint megmaradásához is.
