Négyszázötven évvel ezelőtt, 1576. augusztus 16–17-én tartották meg Hercegszőlősön azt a zsinatot, amely a mai Horvátország területén kibontakozó reformáció történetének talán legjelentősebb eseménye lett. A tanácskozáson mintegy negyven református prédikátor vett részt, és elfogadták a Hercegszőlősi Kánonokat, a térség református közösségeinek életét szabályozó fontos egyházjogi és teológiai dokumentumot.
A reformáció már a 16. század közepén megjelent Baranya és Szlavónia területén. A következő évtizedekben egyre inkább teret nyertek a kálvini tanok (a lutheriek háttérbe szorultak), így 1576-ra már jól szervezett református közösségek működtek a térségben. A hercegszőlősi zsinat ezért nem egyszerűen egy helyi tanácskozás volt, hanem a református egyházszervezet megszilárdulásának fontos állomása.
A Keresztyén egyházak egyetértésének cikkelyei néven is ismert kánonok az egyházi élet számos területét szabályozták. A dokumentum alapvetése szerint az egyház legfőbb tekintélye Isten, a keresztyén hit mércéje pedig a Szentírás. A kánonok ugyanakkor nem egy új vallás alapító okirataként tekintettek a reformációra, hanem a történelmi keresztyénség Szentíráshoz igazodó megújulásaként.
A szabályozás részletesen foglalkozott az egyházi vezetéssel is. Az egyház élén álló szuperintendensnek, vagyis felügyelőnek a presbiterekkel együttműködve kellett eljárnia, a fontosabb ügyekben nem dönthetett önkényesen. A gyülekezetek, a lelkészek, a vének, az egyházi vezetők és a zsinat egymásra épülő felelősségi rendszert alkottak.
Nagy hangsúlyt kapott a lelkipásztorok felkészültsége és életvitele. Nem lehetett bárkiből prédikátor: a szolgálatra jelentkezők tudását és életvitelét is vizsgálták, sőt a korabeli előírások szerint latin nyelvi vizsgát és nyilvános, templomi vizsgálatot is kellett tenniük. A lelkészektől példamutató életet, rendszeres tanulást, tanítást és igehirdetést vártak el. Elítélték többek között a részegeskedést, a kapzsiságot, a hazugságot és a hanyag szolgálatot.
A református közösségek számára különösen fontos volt az oktatás. A kánonok előírták a fiatalok rendszeres hitoktatását, a katekizmus tanítását, és az iskola, az iskolamester és az egyház feladatait is meghatározták. A hercegszőlősi szabályozás tehát nemcsak a templomi istentisztelet rendjét érintette, hanem a közösség mindennapi életének és művelődésének fontos területeit is.
A kánonok az egyházfegyelemre, a sákramentumokra, a házasságra és a közösségi életre is kitért. A fegyelmezés célját nem pusztán a büntetésben, hanem a bűnbánatban, a megjavulásban és a közösség helyreállításában látták. A lelkészeknek pedig nem csak a szószéken volt feladatuk: a betegek és a haldoklók mellett is ott kellett állniuk, vigasztalást és lelki segítséget nyújtva számukra.
A kánonok egy jól szervezett egyház képét rajzolja föl. A lelkészeknek rendszeresen találkozniuk kellett, félévente zsinatot tartottak, és évente egyházlátogatást is előírtak. Mindez azt mutatja, hogy a 16. század második felére a baranyai református közösségek már kialakult egyházi rend szerint működtek.
A zsinatra a környék lelkipásztorai nagyobb távolságokból is érkeztek, egy 1937-ben megjelent, Ormányság című könyvében arról ír a szerző, hogy Baranya papjai legalább 80 kilométeres körzetből szekéren, lóháton vagy gyalog gyülekeztek Hercegszőlősre.
A zsinat jelentőségét tovább növeli, hogy a török hódoltság idején került rá sor. A Hercegszőlősi Kánonok így egy olyan korszakban biztosított egyházi és közösségi rendet, amikor a térség politikai és társadalmi viszonyai rendkívül bizonytalanok voltak. A dokumentum hatása ezért messze túlmutatott az egyházi életen.
A Hercegszőlősi Kánonok 450. évfordulója alkalmából a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház vasárnap, augusztus 16-án Hercegszőlősön, míg a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház kedden, augusztus 18-án Laskón ünnepi hálaadó istentiszteletet és megemlékezést tartott. Mindkét rendezvényen részt vett Jankovics Róbert parlamenti képviselő, HMDK-elnök, a vasárnapi ünnepségen Magdó János, Magyarország eszéki főkonzulja is ott volt, míg a keddi rendezvényen Császár Zoltán, Magyarország eszéki konzulja, valamint Dražena Vrselja, a Kulturális és Médiaügyi Minisztérium (Zágráb) államtitkára és Cickaj Željko, a Bellyei járás elöljárója tette tiszteletét.
