Immár tizenharmadik alkalommal rendezte meg hagyományos lecsófesztiválját az Arany János Magyar Kultúregyesület. A rendezvény az elmúlt több mint egy évtized alatt a település egyik kedvelt közösségi eseményévé vált, amelyre a helyiek mellett évről évre visszatérő vendégek is érkeznek.
A fesztivál ötlete szorosan kapcsolódik Kopács történetéhez. A település évszázadokon át elsősorban halászfaluként volt ismert, ám amikor az ún. szocializmus időszakában a halászat lehetősége beszűkült, az itt élők számára a kertészkedés vált a fő megélhetési forrássá. A jó termőföld és a kedvező adottságok lehetővé tették a paprika- és paradicsomtermesztést. A fóliasátrak idővel a kopácsi táj jellegzetes elemeivé váltak, az itt megtermelt zöldségfélék jelentős részét pedig ma is az eszéki piacon értékesítik. Innen már csak egy lépés kellett ahhoz, hogy a paprika, a paradicsom és a hagyma egy fesztivál főszereplőjévé váljon.
– Kopácson sokan foglalkoznak paprikával, paradicsommal, ezekből pedig nagyon jó lecsót lehet főzni. Ehhez kapcsolódó ötletünk tizenhárom évvel ezelőtt szökkent szárba. A többi szervező nevében is állítom, hogy mára megvalósult az, amit akkor elterveztünk. Minden évben összejövünk, és megmutatjuk, hogy nagyon kevés alapanyag is elég ahhoz, hogy az ember jól érezze magát és valami finomat készítsen – mondta Varga Tímea, a rendezvény egyik szervezője.
Ahány bogrács, annyiféle lecsó
Bár a lecsó egyszerű ételnek tűnik, ezúttal is hamar kiderült, hogy szinte minden családnak és településnek megvan a maga receptje. Van, aki több paradicsommal szereti, más a paprikára helyezi a hangsúlyt, kerülhet bele szalonna, kolbász, sonka vagy akár cukkini is. A kopácsi változat azonban ragaszkodik az alapokhoz. Az elkészült ételek értékelése így nem kis feladat elé állította a zsűrit. Ruzsicska Ilonka, az Arany János Magyar Kultúregyesület alelnöke is zsűritag volt, szerinte az íz mellett a lecsó „megjelenését” is figyelembe vették.
– Idén is nagyon nehéz dolgunk volt, hiszen ennyi lecsót végigkóstolni önmagában sem egyszerű föladat. Egyébként Kopácson és Drávaszög-szerte nem lecsónak, hanem szatarásnak nevezzük. Az első helyezett étel mindhármunk támogatását elnyerte, ízre és kinézetre is az bizonyult a legjobbnak. Tulajdonképpen mindegyik lecsó nagyon finom volt. Mindenki egy kicsit másképp készíti, sőt falvanként is eltérnek a receptek. Nálunk a lényeg a paprika, a paradicsom és a hagyma – mondta Ruzsicska Ilonka.
A fesztivál egyik különlegessége éppen ebben rejlik: ugyanabból a néhány alapanyagból két teljesen egyforma étel szinte soha nem kerül a bírálóbizottság elé.
Van, aki tíz éve „hazajár” Kopácsra
A kopácsi lecsófesztivál az évek során az országhatáron túl is ismertté vált, és vannak olyan résztvevők, akik hosszú évek óta rendszeresen visszatérnek a rendezvényre. Közéjük tartozik a szolnoki Kanizslai László is, aki sokadik alkalommal állt bogrács mellé Kopácson.
– Nemcsak a lecsófesztiválra járok, hanem mindegyik Kopácsi Halásznapokon is itt vagyok, és természetesen év közben is többször meglátogatom az itt élő barátaimat. Amikor megérkezem, az olyan érzés, mintha hazajönnék. Mindig úgy gondoljuk, hogy jó esélyekkel indulunk, bár eddig még soha nem nyertünk. De nem is ez a lényeg: az esemény, az együttlét és a barátainkkal való találkozás, meg az, hogy jól érezzük magunkat, szerintem mindennél többet ér – fogalmazott.
Magyarországról ezúttal Kátolyról is érkezett csapat. Ivánkovics Gábor, Kátoly község polgármestere elmondta, náluk is rendszeresen kerül lecsó az asztalra, bár az otthoni változat némileg eltér a kopácsitól.
– Nálunk is hagyománya van a lecsónak. Amikor megjelennek a szezonális zöldségek, a feleségem mindig készít. Mi szoktunk beletenni egy kis kolbászt, szalonnát, sonkát, sőt cukkinit is.
Én magam nem főzök lecsót, azt a feleségemre bízom – mondta mosolyogva a polgármester, aki ezúttal Kátoly nemzetiségi közösségeinek képviselőivel érkezett Kopácsra. A magyarországi vendégek jelenléte is jól mutatja, hogy a fesztivál az évek során túlnőtt egy egyszerű helyi főzőverseny keretein: olyan találkozási ponttá vált, ahol a gasztronómia mellett barátságok és települések közötti kapcsolatok is erősödnek.
Nincs titkos recept – vagy mégis?
A 13. Kopácsi Lecsófesztivál legjobb lecsóját a zsűri szerint a kopácsi Segota Elek készítette. A győzelem ráadásul nem előzmények nélküli: tavaly a második helyen végzett, két évvel ezelőtt pedig szintén elvitte az első díjat. Elek szerint különleges „titkos” hozzávalóról nincs szó, inkább a jó alapanyagokon, az arányokon, az ízesítésen és persze a főzés alatti közös ízlelgetéseken múlik a végeredmény.
– Különösebb titok nincs. Disznózsír, szalonna, hagyma, paprika és paradicsom adja az egésznek az ízét. Főzés közben összeállítjuk az alapanyagokat, utána ízesítjük, majd a társasággal együtt folyamatosan kóstoljuk. Úgy érzem, most nagyon jól sikerült, ebben az egész csapatnak része van – mondta a győztes.
A tizenharmadik fesztivál ismét bebizonyította, hogy nem feltétlenül kellenek bonyolult receptek. Néha valóban elég néhány jó alapanyag, egy bogrács, egy csapatnyi barát és egy közösség, amely tizenhárom év után is szívesen ül le ugyanahhoz az asztalhoz.
