A pélmonostori Horvát Adrián élete során többféle művészi tevékenységet folytatott. Egy ideig fotózott, festészettel is foglalkozik, újabban pedig a képzőművészet egy másik területén is kipróbálja magát, ami egyébként kötődik a munkájához. Hegesztőként dolgozik, és ha az ideje engedi, fémhulladékból készít szebbnél szebb alkotásokat. Fémszobrász-kedvtelése valószínűleg egyedülálló Baranyában.
Pályafutását művészi fotózással kezdte. E tevékenységbe munkahelyének köszönhetően csöppent bele: a 90-es évek közepén kezdett dolgozni egy pélmonostori videotékában, amely kapcsolatban állt a Kucsera Dezső által vezetett, fotószekcióval is rendelkező Baranya-Film Klubbal. A videotékának a DVD megjelenésével lassan befellegzett, a fényképezés viszont maradt. Adrián egy kollégájával, Josip Prusinával később megalapította az Oko Fotóklubot. Szakmai találkozókat szerveztek, fotópályázatokon, kiállításokon, versenyeken vettek részt, méghozzá nem is akármilyen sikerrel: 2006-ban Vinkovciban harmadik helyezett lett fénykép-kollekciójával, a legbüszkébb pedig a 2003-ban, Zágrábban elért második helyezésére. Ezekről az előszoba falán lógó elismerő oklevelek tanúskodnak. Josip Prusina halála után hamarosan a fotóklub is megszűnt.
A festészet vonzásában
A családalapítás után már nem jutott arra ideje, hogy a természetet járva lencsevégre kapjon egy-egy pillanatot. De amikor éjjelenként a gyereksírás miatt nem tudott aludni, festeni kezdett. A képzőművészet ezen ága nem állt távol tőle, már gyerekkorában is szívesen rajzolt, például az iskolában, akár a tanítási órákon is. Most azonban komolyabban állt a dologhoz, olajfestékkel és akrillal dolgozott. Családja és barátai is felfigyeltek alkotásaira. Hamarosan első kiállítására is sor került a pélmonostori filmszínház aulájában. Többnyire tájképeket fest, témája általában a baranyai táj.
– Szép helyen élünk, körülöttünk mindenfelé a természet fenséges látványa tárul elénk – mondja Adrián, hozzátéve, hogy meg is kellene őrizni ilyen állapotában. A festészet pedig ha a megőrzésére nem is, de a megörökítésére tökéletesen alkalmas.
Mivel festeni általában este szokott a műteremben, sokszor a fényképek ábrázolta tájból indul ki, így a fotózást sem hagyta abba teljesen.
– Egy tájkép sok időt igényel. A természetben viszont állandóan változnak a fényviszonyok, a színek, így valahányszor nekiállnék, mindig ugyanabban a napszakban tehetném csak, ez azonban megvalósíthatatlan. Ezért festek fényképről – magyarázza a pélmonostori alkotó.
Munkája során kezdett a fémszobrászatba
Ahogy első munkahelyéhez kapcsolódott fotós kedvtelése, úgy jelenlegi munkahelyéhez kötődik legújabb hobbija. Tíz éve dolgozik hegesztőként, és annyira belejött a szakmába, hogy a rutinmunka elvégzése mellett – ha ideje engedi – fémből készít szobrokat a hegesztőpisztoly és a csiszológép segítségével.
Fémszobrászatának első darabja egy hal volt. Lámpának indult, és a már semmire sem használható fémhulladékból szerkesztette össze. Mivel az izzónak véletlenül nem jutott hely benne, így az iparművészeti darabnak induló vashalból végül asztali dísztárgy lett. Ezt követően Adrián sorra gyártotta a 25-30 centis szobrokat: római katona, szamuráj, dinoszaurusz, bika, szentek, aktok és sok más valós és mesebeli figura sorakoznak Adriánéknál a szobák polcain. Az alapanyag pedig a munkahelyen felgyülemlett fémhulladék – csavarok, szegek, armatúravas-darabkák, alaktalan fémforgácsok -, amelyek mind csak arra várnak, hogy formát öltsenek a mester kezei között. Elmondása szerint az alkotás először a fejében születik meg, és miután összegyűjtötte a hozzávalókat, a kivitelezése körülbelül másfél órát vesz igénybe. Először is a fejjé, végtagokká és törzzsé formált vasdarabkákat illeszti össze. Hegesztés után lecsiszolja az illesztéseket, és a lakkozással ér véget a munkafolyamat. Mivel nincs saját hegesztő-felszerelése, ezt a tevékenységet egyedül a munkahelyén végezheti. Azt tervezi, hogy otthonra is beszerez egy gépet, és onnantól kezdve még több időt szánhat hobbijának. Családjában és barátai között nagy sikert aratott a fémszobrokkal, leginkább a gyerekei várják, hogy hazaérjen a munkából, és megmutassa nekik legújabb alkotását. A hegesztéshez még fiatalok, az ecsettel viszont szívesen szorgoskodnak apjuk körül, amikor éppen egy festményén dolgozik. A festés valamennyivel kényelmesebb a szemet gyötrő hegesztésnél, ám Adrián mindkét művészi tevékenységgel szívesen tölti az idejét. Hangsúlyozta, az a fontos, hogy a művészet valamilyen formában mindig része legyen mindennapjainak.
{fcomments}
