Ünnepi, bensőséges hangulatú rendezvényen mutatták be vasárnap az Aranycsárdás – 30 év zene és hagyomány című kötetet. A kórógyi együttes három évtizedes múltját feldolgozó könyv nemcsak egy zenekar történetét meséli el, hanem rajtuk keresztül egy közösségét is.
Május 3-án különleges eseményre gyűltek össze az érdeklődők, barátok, egykori és jelenlegi zenészek, valamint tisztelők, hogy együtt ünnepeljék az Aranycsárdás együttes harmincéves fennállását és az ebből az alkalomból megjelent kötetet. A főasztalnál az alapító tagok – Cserepes Zoltán, Izsák Árpád, Izsák János és Szilovics Olivér – foglaltak helyet, akik személyes hangvételű visszaemlékezéseikkel tették teljessé a bemutatót.
A rendezvényt Cserepes Zoltán nyitotta meg, aki köszöntötte a megjelenteket, köztük Jankovics Róbertet, a HMDK elnökét és parlamenti képviselőt, Matijević Olivért, a HMDK ügyvezető elnökét, valamint Szenn Péter püspököt. Beszédében felidézte a könyv megszületésének folyamatát, és visszatekintett az együttes indulására is. Elmondta, hogy a kezdeti években a barátság, a közös zenei élmények és a hagyományok iránti elkötelezettség adta azt az alapot, amelyre később egy egész közösséget megmozgató zenekar épült. Szavait személyes történetekkel színesítette, amelyek nemcsak mosolyt csaltak a hallgatóság arcára, hanem felidézték az elmúlt évtizedek hangulatát is.
A kötet szerzője, Micheli Tünde szintén megszólalt az eseményen. Elmondta, hogy örömmel vállalta a felkérést, és az alapítókkal készült beszélgetések alapján igyekezett hitelesen és érzékletesen bemutatni az Aranycsárdás történetét. Kiemelte, hogy a könyv nemcsak az alapító tagok visszaemlékezéseit tartalmazza, hanem helyet kaptak benne a később csatlakozó zenészek, Bíró Roni, Bicó János, Izsák Bence, Cserepes Sven, valamint azok a személyek is, akik kulcsszerepet játszottak az együttes életében – köztük Lebár tanító bácsi, Szivek József, valamint Dezső István, Csernicsek Ervin és Edvin.
A bemutatón külön köszönet hangzott el Jankovics Róbertnek címezve is, aki nagyban hozzájárult a könyv megjelenéséhez. Felszólalásában hangsúlyozta, hogy a HMDK küldetése nem merül ki épületek létrehozásában és felújításában, hanem legalább ilyen fontosnak tartják a kulturális értékek megőrzését és közvetítését. Mint mondta, az Aranycsárdásról szóló kötet ebbe a törekvésbe illeszkedik, és egy olyan sorozat része, amely a közösség múltját és értékeit hivatott megőrizni a jövő számára.
Izsák Árpád az együttes nevében mondott köszönetet mindazoknak, akik az elmúlt három évtizedben támogatták őket. Külön kiemelte a családok szerepét – a feleségekét és a szülőkét –,
akik nélkül a zenekar működése elképzelhetetlen lett volna. A hála jeléül ajándékokkal is kedveskedtek nekik.
A könyv bevezetője is érzékletesen foglalja össze az Aranycsárdás történetének lényegét: négy kórógyi fiatal – barátok, rokonok és szomszédok – indult el közösen egy úton, amelyről talán maguk sem gondolták, hogy három évtizeddel később is tart majd. Az alkalmi zenélésekből hamar zenekar lett, a kisebb fellépéseket pedig egyre nagyobb rendezvények követték. A háborús évek ugyan megszakították ezt az ívet, de a közös szenvedély végül újra összehozta őket. A Gold Quartettből Aranycsárdássá váló együttes azóta a jókedv, a hagyomány és a közösségi élmény egyik jelképe lett.
Lapunknak nyilatkozva Cserepes Zoltán elmondta, az együttes tevékenysége idővel túlmutatott a zenélésen. Felidézte a zenésztalálkozók kezdetét, amelyeket az idősebb muzsikusok kérésére szerveztek meg, majd ezek sikere nyomán egyre nagyobb rendezvénnyé nőtték ki magukat. „Egy idő után már olyan méreteket öltött, hogy szükség volt egy szervezeti háttérre, így jött létre a Kórógy Hagyományőrző Egyesület is” – fogalmazott. Hozzátette, hogy az egyesület ma már mintegy negyven gyermeket foglalkoztat három korosztályban, és a kórógyi kulturális élet egyik meghatározó szereplőjévé vált.
A névválasztás történetét is megosztotta: a kezdeti Gold Quartett elnevezés egy véletlen pillanatból született, ám később tudatos döntés volt a magyaros hangzású Aranycsárdás név felvétele, amely jobban tükrözi az együttes zenei világát.
Izsák Árpád a kezdetekről beszélve elmondta, zenei pályájuk az általános iskolában indult, ahol Lebár tanító bácsi nemcsak tanította, hanem inspirálta is őket. Az első fellépésükre zenekarként egy kórógyi kocsmában került sor, amely meghatározó élményt jelentett számukra. „Ott kaptunk először visszajelzést és fizetséget is – ez adott lendületet” – emlékezett vissza. A háborús évek nehézségei ellenére sem hagyták abba a zenélést, és később újra együtt folytatták.
Szilovics Oliver a közös emlékek jelentőségét emelte ki. Úgy fogalmazott, hogy az igazi érték nem az anyagiakban, hanem az együtt megélt pillanatokban rejlik. Bár ma már távolabbról követi az együttes munkáját, büszkén tekint vissza az elmúlt három évtizedre. Reményét fejezte ki, hogy a jövőben „nosztalgiaesteken” újra együtt zenélhetnek és találkozhatnak a régi közönséggel.
Izsák János a fiatal generáció szerepét hangsúlyozta. Elmondta, hogy az utánpótlás zökkenőmentesen kapcsolódott be az együttes életébe, és ma már együtt viszik tovább a hagyományt. „Olyan, mintha mindig is velünk zenéltek volna” – mondta, hozzátéve, hogy a közös munka kölcsönös tanulást jelent mindenki számára.
A könyvbemutató nem csupán egy kiadvány bemutatása volt, hanem visszatekintés három évtizedre, és egyben ígéret a folytatásra. Az Aranycsárdás története pedig – immár könyv formájában is – tovább él, és újabb generációk számára adhat inspirációt.
A kötet a HMDK kiadásban jelent meg, a zágrábi Kisebbségi Tanács támogatásával, két nyelven, horvátra Lehocki Samardžić Anna fordította.
