Nagy bajban vagyunk. A tény, hogy ezzel nem vagyunk egyedül, nem igazán boldogít. Amerre csak jár az ember, azt hallja, hogy milyen drága minden, hogy milyen nehéz a megélhetés. Ami természetesen igaz is. Valamint az is, hogy alacsonyak a bérek és a nyugdíjak. A sok munkanélkülinek pedig még nehezebb.
Bajaink egyik kiváltó oka a világválság, amit hajlamosak vagyunk elfelejteni. Persze érthető, hogy az utcára menni, tüntetni csak saját kormányunk ellen lehet. Mert alkalmatlannak tartjuk arra, hogy kihúzza a gazdaságot a recesszióból. Mert az is igaz, hogy vannak alkalmasabb és kevésbé alkalmas kormányok a problémák kezelésére. Nagy slamasztikában vagyunk, ám saját magunknak is tenni kell azért, hogy a helyzet változzon.
Ami a bajokat illeti, például a görögök húsvétra akarták bejelenti államcsődjüket, de elég rossz a helyzet a spanyoloknál is. Azokról az országokról nem is beszélve, amelyek néhány éve csatlakoztak az Európai Unióhoz – itt elsősorban Magyarországra gondolok.
Az egyik ismerősöm, aki Belgiumban él, azt mondta, hogy ők bizony nem költenek kéteurós kenyérre. Vásárolt egy kenyérsütőt, amibe minden este beleteszi a hozzávalókat, és reggelre ott is a friss, illatos kenyér. Arrafelé a kisebb falvakban még bolt sincs. Gondoljanak bele, mi lenne, ha a kopácsiaknak és a várdaróciaknak Bellyére, a sepseieknek és a csúzaiaknak pedig Szőlősre kellene boltba járniuk reggelente friss kenyérért! Falun a legtöbb élelmiszert az irigyelt Nyugaton is megtermelik maguknak az emberek, a heti egy nagybevásárlás alkalmával pedig az alapvető dolgokat szerzik be. Ha nem is két euró, de egy, illetve másfél euró nálunk is a kenyér. Vajon hányan veszik maguknak a fáradságot, hogy otthon megdagasszák a tésztát, hogy aztán az az éjszakai olcsó árammal friss kenyérré süljön? Nyugaton sem fenékig tejfel az élet, és bizony ott is spórolni kell, csakhogy az ottaniak, úgy látszik, tudnak is.
Gazdasági válság ide, alacsony fizetések oda, környékünkön gomba módra nőnek ki a földből a különböző bevásárlóközpontok, ahol egy-egy kávé vagy üdítő is belekerül egy-másfél euróba. A kávézók pedig zsúfolásig megtelnek minden nap. Még mindig nagyon sok kenyér kerül a kukákba, és például a legtöbben arra sem figyelünk oda, hogy olcsó áramot használjunk, illetve hogy ne vásároljunk teljesen fölösleges dolgokat. Vagyis nagyon jó lenne, ha a hozzáállásunkon tudnánk változtatni. Eddig megmosolyogtuk azokat, akik évente csak egyszer látogattak haza külföldről, illetve azokat, akik itteni tengerparti nyaralásukra otthonról hozták a tejet vagy a sört, esetleg az élelmiszert is. Mi meg még akár kölcsönt is hajlandóak vagyunk felvenni, csakhogy elmehessünk nyaralni! Van még mit tanulnunk, és hogy a helyzetünk egy kicsit jobbra fordulhasson, saját magunknak is kell ezért tenni valamit.
