Kistót József negyven évig dolgozott erdészként, ebből legtovább a tökösi kőriserdőben. A titói Jugoszlávia idején az elit réteg körében népszerű volt ez a vadászterület. Titót, Ceausescut, Kádárt is kísérte vadászatra egykor a vörösmarti erdész.
Apja a hivatását tekintve mészáros volt, de az erdészetnél kapott munkát. Családjával a vörösmarti Szúnyogcsárda közelében fekvő Blaževicán éltek, egy erdészházban. Ezen az erdőterületen apja gondoskodott a vadállományról, vigyázott, hogy ne lopják a fát, vezette az erdőtisztítást és kísérte a vadászvendégeket. Mivel abban az időben még nem tehergépkocsikkal szállították a fát, a munka is lassabban haladt, így disznóvágás után ez volt a fő téli elfoglaltság, a favágók egy hétig is kint voltak az erdei vadászházban.
Kistót József Vörösmarton kezdett iskolába járni, majd egy ideig Zomborban is tanult. Miután befejezte a nyolcadik osztályt, a fizika után érdeklődött, szeretett volna ezen a téren továbbtanulni. Anyja viszont gépészeti szakközépiskolába íratta, ami már kevésbé érdekelte, így több időt töltött horgászattal, mint tanulással. Közben az erdészetnél munkát ajánlottak neki, örömmel el is vállalta a feladatot. Tizenhat éves volt ekkor, egy idős erdőterületet bíztak rá. Mivel az erdő és a vadászat már régen is érdekelte, kiolvasta apja vadászkönyveit, még mielőtt dolgozni kezdett volna. Felettesét hamarosan áthelyezték, így több hónapra egyedül maradt a kezdő, de talpraesett erdész. Tavaszra új erdőőr érkezett, akkor viszont áthelyezést kapott a tökösi csemetekertbe, egy vörösmarti származású erdész mellé. Ideiglenesen itt is egyedül maradt. A Tököstől a Tito-pumpáig húzódott a felügyelete alá eső rész.
A vadászvendégek ritkán lőttek bakot, ha ő vezette őket
Kistót Józsefnek erdészként nem csak a vadak etetése és az erdő rendben tartása volt a feladata. Az erdész feladata volt az is, hogy a vadászatokat vezesse. A Tökösi-erdő abban az időben nagy népszerűségnek örvendett a politikusok, a nagyvállalkozók, vagyis az elit réteg körében. Tito évente kétszer látogatta meg ezt a vadászterületet.
– Az első vadászvendégem a szlovén államfő, Miha Marinko volt, két szarvast sikerült elejtenie – emlékezett vissza.
A vadászvendégek nem tudhatták, hogy hol vannak a szarvasok, az erdész feladata volt, hogy megfigyelje és elvezesse őket a vadakhoz. A vadászok előre bejelentették, hogy mekkora prédát szeretnének lőni, és az erdész feladata volt, hogy 300-400 méterről meghatározza a vad értékét, és kiadja az utasítást a vadásznak. A pillanat töredékei alatt kellett cselekedni, így a vadászat sikere inkább függött az erdész ügyességétől, mint a vadászétól. Kistót Józsefnek amellett, hogy fiatal kora óta olvasta Széchenyi vadászkönyveit, kiváló érzéke is volt ehhez a nemes feladathoz, amiért meg is becsülték. Többször is vezette Titót, és a szerb elnöknek, Petar Stambolićnak is sikerült az útmutatásával szarvast lőnie, pedig igencsak rosszul látott. Vezette Ceausescut, Helmut Horten német nagyvállalkozót és feleségét. Utolsó vendége pedig Kádár volt.
– A vadászat nem olcsó mulatság, a turisták között voltak olyanok is, akik éveken át gyűjtöttek, hogy eljöhessenek szarvast lőni, de a gazdag vendégeinknek nem számított a pénz. Mindig a lehető legnagyobb vadra mentek – mondta el a nyugdíjas erdész.
Sok helyről érkeztek vadászok Tökösre, szerencsére az idegen nyelv nem okozott gondot Kistót Józsefnek. Munkája során begyakorolta a németet, katonaévei alatt pedig egy olasz kollégájának köszönhetően olaszul is megtanult egy kicsit, így tudott kommunikálni többféle nemzetiségű vadásszal is.
Karlovacon tanulta ki az erdészmesterséget
Később beiratkozott a karlovaci erdészeti szakközépiskolába, a munka mellett tanult. A tandíjat az iskolatanács fizette. Korábbi munkatapasztalatának köszönhetően könnyedén levizsgázott, és az idegen nyelv sem okozott neki gondot.
Kistót József, amellett, hogy vezette a vendégeket, maga is előszeretettel vadászott. Szobájának falait is trófeák díszítik, amelyek közül egynek a történetét megosztotta velem. Az egyik szarvast, amelynek az agancsa kint lóg a falon, egy dokumentumfilm forgatása során lőtte.
József elmondása szerint bajos volt a filmesekkel dolgozni. Miután elvezette a rendezőt és az operatőrt a szarvashoz, észrevették, hogy elfelejtettek akkumulátort fogni a kamerához. Mire visszaértek, a szarvas még mindig ott volt, de amikor hajba kaptak valamin, az állat felállt és elindult, így lelőtte, még mielőtt látótávolságon kívülre ért volna. Nem sikerült felvenniük a vadászat legizgalmasabb részét.
Kistót József megmutatta Danilo Todorović Tito – vadászat – politika (Tito – lov – politika) című, 2010-ben megjelent kötetét is, melyben ő is ott szerepel egy fényképen a jugoszláv államfő társaságában.
A vadászterület, ahol neves vendégek fordultak meg, a háború után elveszítette jelentőségét. Azóta a tökösi vadászház is megrongálódott, benőtte a gaz. József visszatért Vörösmartra, ott dolgozott nyugdíjas koráig. Negyven évig erdészkedett. A munkája a hobbija is volt egyben, és sohasem bánta meg, hogy nem fizikát vagy gépészetet tanult, hanem vérbeli erdész vált belőle.
{fcomments}
