A Drávatáj tévéstúdió stábja még tavasszal elindult a horvát-magyar közös történelmi emlékek nyomába, ezúttal a Zrínyi és a Frangepán (Frankopan) családok történetét kutatva. Az állomásokon Radonić Margit idegenvezető volt a segítségünkre, ő kalauzolt bennünket a távoli múlt felidézésének a szándékával zajló utunkon.
A Drávatáj stábja ezúttal a Fiume fölé magasodó Trsat (Terszat) várát járta be. A kőfalak és bástyák évszázadokon át uralták a vidéket, és a Frangepán család otthonául szolgáltak, akik a horvát és a magyar történelem alakításában is kulcsszerepet játszottak. A várban pedig nemcsak templomok és kolostorok épültek, hanem legendák és szövetségek is születtek. A vár falai nem pusztán Fiume városát és az Adriai-tengert „figyelték“ évszázadokon át – ezek a kőbástyák a térség politikai és kulturális életének központjai is voltak. Itt élt a Frangepán család, amelynek története szorosan összefonódott a magyar királyság sorsával. Nem véletlen, hogy a vár az egyik olyan erősség, amely megalapozta a család politikai súlyát, és később hozzájárult a Zrínyi–Frangepán szövetség létrejöttéhez. Az egyik legjelentősebb dinasztikus kapcsolat Zrínyi IV. Miklós és Frangepán Borbála házassága volt, amely nemcsak két családot, hanem két nemzet történelmi örökségét is összekapcsolta. Ez a szövetség később meghatározta a magyar történelem számos sorsfordító pillanatát, és megerősítette a horvát–magyar kapcsolatokat.
A Szűzanya legendája
A magaslatot már a rómaiak is fontos megfigyelőpontként használták: 135 méteres tengerszint feletti magasságából tökéletes kilátás nyílt a tengerre és a környező utakra. A középkorban a hely stratégiai jelentősége tovább nőtt, amikor 1279-ben Kun László magyar király a Frangepán családnak adományozta a területet. Trsat különleges jelentőséget nyert az 1291-es legenda révén is: a hagyomány szerint ekkor került ide a Szűzanya názáreti háza, amely három éven át állt a hegyen, mielőtt továbbvitték Lorettóba. Ennek emlékére Frangepán János kápolnát emelt, majd a 14. század végén pápai engedéllyel templom is épült a helyen. A ferences rend betelepülésével a vallási élet még inkább megerősödött, a kolostor és a templom pedig évszázadokon át a zarándoklatok célpontja lett. A 15. század közepén Frangepán Márton bővítette ki a kápolnát, és építtette meg a Szűz Mária-templomot, amelyhez a ferences kolostor is kapcsolódott. Itt nyugszik maga Márton is, aki több más templomot is építtetett a térségben. A kolostor ma is őrzi a ferencesek nyomait, és számos Frangepán-sírhely található benne, emlékeztetve arra, hogy a család milyen szoros kapcsolatban állt a vallási központokkal.
A vár megerősítése és pusztulása
Békeidőben a vár kisebb területet foglalt el, de a török támadások idején komoly erődítésekkel bővítették, különösen a keleti és északkeleti szárnyat. A 18. század közepén azonban súlyos csapás érte: az 1750-es földrengés romba döntötte a falak nagy részét. Sokáig nem történt újjáépítés, mígnem a 19. század elején egy ír származású hadvezér, Laval Nugent vásárolta meg és újította fel a várat. Nugent tábornok nem középkori stílusban állította helyre, hanem a kor divatos romantikus jegyeit követte. Neoromán és neogótikus elemeket adott a várhoz, és létrehozta Horvátország egyik első múzeumát is. Gyűjteményében olasz hadjárataiból hozott régészeti leletek, festmények és értékes műtárgyak kaptak helyet – többek között Giotto alkotásai is. A felső bástyán kialakított kiállítótér 1843-ban nyílt meg, és megalapozta Trsat kulturális jelentőségét. A tábornok nemcsak gyűjtő volt, hanem politikai álmokat is dédelgetett: fiát, Artúrt a délszláv népek királyává szerette volna koronáztatni, de a történelem közbeszólt, és tervei sosem valósultak meg.
Trsat öröksége ma
A vár az 1960-as évektől többször is felújításon esett át. Ma kulturális központként, nyári játékok és fesztiválok színhelyeként működik, miközben falai között ott visszhangzik a múlt: a Frangepánok és Zrínyiek öröksége, a vallási legendák és a romantika korának átalakításai egyaránt. A vár nemcsak Fiume ikonikus látványossága, hanem a magyar–horvát közös történelem egyik jelképe is.
