A szentlászlói Egyed Zoltán érdekes hobbit választott magának nyugdíjas éveire. Szabadidejében a régi idők járműveinek, munkagépeinek készíti el működőképes makettjét, ezzel megelevenítve a múltat – persze csak kicsiben.
Egyed Zoltán a 70-es években kezdett makettezéssel foglalkozni. Mivel akkoriban még elfoglaltabb volt, hobbijára kevés idő jutott. Nyugdíjas korában viszont már megengedheti magának ezt az elfoglaltságot. Egy ideig festéssel is foglalkozott, de a makettezés vonzotta igazán, így három évvel ezelőtt újra nekilátott a mini lovas kocsik, szekerek, szövőszékek gyártásának.
Zoltán esetében igaz a mondás, miszerint gyakorlat teszi a mestert. Mivel makettjeinek fő alkotóeleme a fa, időközben belejött a bognármunkába, melyet kőművesmester lévén nem tanult sohasem, ahogy a makettépítést és a hozzá kapcsolódó mechanikai és elektronikai ismereteket sem. Jelenleg nyugdíjasként fő tevékenysége a kertészkedés és a ház körüli munkák. Azokban a hónapokban, amikor kevesebb a kinti munka, akár naponta hódolhat hobbijának.
A makettezés fortélyaira gyakorlat közben jött rá, a régi gépek szerkezetét pedig emlékezetből építette. Persze nem tudott mindent fejből megvalósítani, ezért a környezetében élő, olyan idősebb személyekhez fordult, akik még dolgoztak ezeken a gépeken. Előfordult, hogy ők sem tudtak tanácsot adni a gépek bonyolult működésével kapcsolatban, és sok dologra még a könyvekben sem talált megoldást. Zoltán ilyenkor a kreativitásának köszönhetően oldotta meg a problémát. Elmondása szerint a sok munkát és precizitást igénylő makettezés titka a türelem, és hogy az ember szeresse, amit csinál.
Hobbija nem olyan költséges, mint ahogy azt az ember az első pillanatban gondolná. Legtöbbet furnérlemezre, lakkra és a lomfűrész pengéjére kell költenie – utóbbi fogyóeszköz műhelyében, mivel minden egyes alkatrészt saját kezűleg készít el az utolsó fogaskerékig, amihez a lomfűrészt használja a leginkább.
A lovas kocsitól a cséplőgépig
Zoltán első munkája egy lovas kocsi volt. Mára már tele van az udvara gyűjteményével, de sok művét elosztogatta ismerősei, rokonai között. Kiállításokon eddig nem nagyon vett részt, egyedül a szentlászlói falunapokon mutatta meg párszor műveit a nagyközönségnek.
– A gyűjteményem összes darabja egyedi, és minden pontosan úgy van megalkotva, mint ahogy azt gyerekkoromban láttam. Az eredeti gépek belsejébe nem nyertem betekintést, így a mechanizmusát magam oldottam meg, lehetőleg minél egyszerűbben, hogy működjenek – mondja Zoltán. Közben pedig mutatja legérdekesebb alkotását, a korhű cséplőgép kicsinyített mását. Ezen fél évig dolgozott. A hatvanas évekig használt cséplőgépet alkotta újra, melyet eredetileg gőzgép hajtott. Mivel Zoltán többnyire fával dolgozik, a gőzhajtást nem tudta megoldani, így makettjét elektromos motor működteti. Külsőleg viszont minden megegyezik az eredeti cséplőgéppel. Emlékezetből építette meg, ahogy a szövőszéket is. A szövőszék működésével kapcsolatban édesanyjától kért segítséget, aki régen dolgozott is ilyenen. Csodálkozva láttam, hogy a mini szövőszék is képes ugyanarra a munkára, mint az eredeti nagy. Teljesen alkalmas miniszőnyeg szövésére. Zoltán a szövőszék mellett a többi, len feldolgozására használt gép makettjét is elkészítette, ilyen például a fonalgombolyító vagy a rokka, amilyen a mesében megszúrta Csipkerózsika ujját. A mini víztartálykocsi, a tűzoltólétra és a hozzá tartozó pumpa is állandóan készenlétben állnak, ezenkívül még egy tucatnyi fajta lovas kocsi, szénás szekér, postakocsi makettel büszkélkedhet Zoltán.
– Egy szövőszéket pár nap alatt tudok elkészíteni, a lovas kocsi körülbelül tíznapi munkámba kerül, a tűzoltószivattyú meg még több ideig tart. Hogy mennyit kell dolgoznom egy-egy makettemen, az nemcsak a tárgy bonyolultságától függ, hanem attól is, hogy van-e hozzá ihletem. Van úgy, hogy egy időre félreteszem a munkát, és akkor veszem elő, amikor nagyobb kedvvel tudom folytatni. Sajnos nincs, akinek átadhatnám a tudományomat. Az igazság az, hogy nem is nagyon lehetne, mivel tervrajzzal nem szolgálhatok. Minden a fejemben van, azzal meg mások nem sokra mennek – mondja viccesen Zoltán.
Járműveken kívül épített mini vadászlest és egy, a Vuka fölött átívelő híd makettjét is elkészítette. A hidat a 20. század elején építették, és 1963-ban újították fel, így ma már nem olyan, mint régen. Zoltán az eredeti híd mását készítette el, ily módon állítva neki emléket, mint ahogy az összes többi tárggyal is emléket állít a régi idők technikáinak. Így amellett, hogy gyönyörködhetünk bennük, rajtuk keresztül betekintést nyerhetünk a régi idők világába is.
{fcomments}
