A Drávaszöget, Pécs városát és (egy kicsit) Ausztráliát is összekötötte a fotóművészet vasárnap a Vörösmarti Magyarok Otthonában, ahol Mánfai György nemzetközi hírű fotós tartott előadást és képkiállítást Ausztráliában készült munkáiból.
A kiállításon Fábián Melissza, a vörösmarti Baranyai Júlia Magyar Kultúregyesület alelnöke köszöntötte a résztvevőket, majd Jankovics Róbert szólt a megjelentekhez. Elmondta, amikor a HMDK egy évtizeddel ezelőtt eltervezte, hogy a horvátországi magyar egyesületeknek megfelelő feltételeket fog biztosítani többek között olyan közösségi épületek létrehozásával, mint amilyen a vörösmarti Magyarok Otthona is, kulturális és tudományos programok megtartására is gondolt. Köszönetét fejezte ki az előadóknak, mint mondta, ha az anyaországból érkeznek hozzánk ilyen neves művészek, az mindig bátorítás közösségünk számára.
Majd Barkóczi Csaba, Pécs Megyei Jogú Város önkormányzati képviselője és külügyi tanácsosa szólt az egybegyűltekhez. Elmondta, pécsi döntéshozóként felelősségüknek érzik, hogy a Drávaszögben és Szlavóniában élő magyar közösséget támogassák és olyan kötelékeket alakítsanak ki, amelyek Pécsnek és Baranya vármegye székhelyének kulturális, művészeti és tudományos életét „kitárják” az itteni közönség előtt.
Kopa Marcell, a pécsi Janus Egyetemi Színház tagja verscsokorral kedveskedett a közönségnek, majd Mánfai György előadása következett, a nemzetközi hírű fotóművész korábban a Pécsi Tudományegyetem földrajzi intézetének munkatársa volt. Bejárta és végigfotózta Európát, Ausztráliát. Eddigi életműve több mint 600 képet tartalmaz, melyet a kulturális bizottság a pécsi értéktár részévé minősített. Munkásságának egy szelete Ausztráliáról, a vörös sziklák és sivatagok földjéről, illetve az ottani magyar diaszpóraközösség életét megörökítő sorozatából alkotott fotógyűjtemény, amelyet elhozott a vörösmarti közönségnek.
– Portrézni szeretek a legjobban, azonkívül a tájfotózás áll hozzám közel, amibe nem csak a természet tartozik. Az életképek is izgatnak – ha elmegyek valahová, szeretem megismerni az ott élő embereket, az életkörülményeiket még akkor is, ha nem beszélem a nyelvüket; megtalálom a velük való kommunikáció módját, és csak fotózom, fotózom – nyilatkozta lapunknak Mánfai György.
