A kórógyi Szalonka (Šljuka) Vadásztársaság koszorúzással és alkalmi műsorral ünnepelte immár száz éve tartó tevékenységét.
A kórógyiak mindig is szenvedélyesen kötődtek a vadászathoz. Jelenleg 23 aktív tagot számlál a helyi vadásztársaság; a közösség életének korábbi legfontosabb eseményének a hosszú évek munkájával felépített vadászház 1987-ben történt átadását tekintik. Azonban a honvédő háború során a vadásztársaság székháza megsemmisült, vele együtt minden, ami a közösség múltját és működését jelentette. A pusztulás ellenére a tagok nem adták fel: a természet és a vadászat iránti elkötelezettségüknek köszönhetően újraélesztették az egyesületet és az évek során számos fejlesztést valósítottak meg. Kevés társaság mondhatja el magáról, hogy egy ilyen nehéz történelmi időszakban is képesek voltak az újjáépítésre és a fejlődésre.
Szombaton ünnepi hangulat lengte be a vadászház udvarát: az árnyas fák alá felállított sátrak alatt megterített asztalok várták a vendégeket, a hátsó udvarban már készült a közös ebéd. Díszöltözetben feszítő vadászok gyülekeztek, hiszen különleges alkalom volt ez: a kórógyi vadásztársaság megalakulásának a 100. évfordulóját ünnepelte.
Koszorúzás, majd ünnepi beszédek
A jubileumi rendezvény a faluközpontban kezdődött, ahol a honvédő háború áldozatainak emlékművét koszorúzták meg. Majd a vadászház udvarán folytatódott az ünnepség, ahol a társaság alelnöke idézte fel az elmúlt évtizedek eseményeit. Kereken száz évről van szó, így sokak támogatásáért, munkájáért mondtak köszönetet – köszönőleveleket, kitüntetéseket osztottak ki.
A meghívott vendégek között volt Jankovics Róbert parlamenti képviselő, a HMDK elnöke és Davor Adžić, a Tordincei járás elöljárója is, mindketten elismerően szóltak az egyesületről. Az ünnepi műsorban fellépett a Kórógy Hagyományőrző Egyesület kis és középső gyermektánccsoportja is.
– Tizenötéves koromban kezdtem el gyakornokoskodni a vadászoknál, majd vizsgát tettem, azóta a vadászat nagyon fontos szerepet tölt be az életemben. Én lőttem az első sakált Kórógyon, de vannak más trófeáim is, amelyekre büszke vagyok. A vadászat mellett a társasági élet, a baráti kapcsolatok is nagyon fontosak számomra, arra pedig különösen büszke vagyok, hogy vannak fiataljaink is, akik nagyon ügyesen dolgoznak.
Támogatom őket mindenben, és jó érzés, hogy általuk biztosítva van az egyesület fennmaradása – fejtette ki Tóth János, az egyesület egyik oszlopos tagja.
Voltak nehéz és zavaros évek is az egyesület múltjában, amelyek a vadászelődöket is próbára tették, de mindig meg tudtak újulni, képesek voltak újra és újra talpra állni. A vadásztársaság mostani tagjai biztosak abban, hogy továbbviszik és továbbadják mindazokat az értékeket, amelyek lehetővé tették, hogy egyesületük immár 100 éve fennálljon és működjön.
