Valkai Zsoltról, a kopácsi lemezlovasról korábban már olvashattak lapunkban. Most egy másik hobbijáról, a robogózásról számolt be nekünk. Akárcsak az elektronikus zene keverését, a robogózást is komolyan veszi, ma már egy eszéki klub tagja, versenyezni is jár.
Zsolt eleinte inkább az autóknak hódolt, egészen addig, míg ki nem próbálta a motorozást. A nagy forgalom és a kiadások csökkentése végett vásárolta meg első, 50 köbcentis, kétütemű robogóját 2009 nyarán. Ezeket a motorokat B-s autóvezetői jogosítvánnyal lehet vezetni, és azt kell róluk tudni, hogy gyárilag 50 km/h maximális sebességre vannak beállítva. Egy ideig megfelelőnek bizonyult a teljesítménye, persze Zsolt hamar ráunt a lassú tempóra. Érdeklődni kezdett szakértőknél, hogyan lehetne megbuherálni robogóját, hogy gyorsabban gurulhasson vele. Mivel a szervizben „tunningolás” terén nem tudtak tanácsot adni, az interneten folytatta a kutakodást. Hazai robogósfórumokon egykettőre új ismerősökre tett szert, és azok tanácsokkal látták el. Segítségükkel óránként 70 km-re tornázta föl robogója végsebességét. Eleinte keveset tudott a robogók szereléséről, de ahogy egyre többet olvasott róla és bütykölte saját gépét, lassan kitapasztalta a működését, és egyre kevesebb szüksége volt mások segítségére. Egyedül fejlesztette robogóját, idővel az alkatrészeket sportosra cserélte rajta, és végsebességét 105 km/h-ra növelte.
„Robogós” társaságára internetes fórumon keresztül tett szert
Az internetes fórumon keresztül eszéki és Eszék környéki robogósokkal ismerkedett meg, robogós összejöveteleket kezdtek szervezni, évi 3-4 alkalommal találkoztak. Létrejött egy nagyon jó, közös téma iránt érdeklődő baráti kör, melyen belül tapasztalatokat cserélhettek a tagok. Zsolt, hogy tartani tudja robogójával az iramot, 2011-ben, miután betöltötte 24. életévét, megszerezte a jogosítványt nagymotorra. Ekkor már nagyobb robogókra „kacsingathatott”. Már régóta álmodozott a kétüteműek „királyáról”, a Gilera Runner SP 180-asról, melyből mostanság nehéz jó állapotúra bukkanni a használtak között. Sok keresgélés után mégis sikerült találnia egyet, így régi robogóját egy újabbra, szebbre, gyorsabbra cserélte. Új kétkerekűjével azóta minden évben részt vesz egy országos robogóstalálkozón. Lenyűgözték a kétnapos rendezvény gyorsulási versenyei, körversenyei és egyéb ügyességi robogós megméretései, lenyűgözték teljesítményükkel a profi versenyzők, akik évek óta űzik ezt a sportágat saját építésű robogójukkal. A tavalyi, Viroviticán rendezett találkozón támadt az ötlete, hogy ő is megpróbálkozhatna a versennyel. Persze ehhez már speciális, versenyzésre tervezett robogóra volt szüksége. Vásárolt egy javításra szoruló használt motort, és télen, mikor az ideje engedte, két hónapon keresztül szerelte. Használt, bár hibátlan alkatrészekből állította össze robogóját, míg végül beindult. Ez nagyon fellelkesítette.
A Motosport Osijek klub tagjaként kezdett versenyezni
Időközben egy barátján keresztül csatlakozott a 20-25 tagú eszéki Motosport Osijek klubhoz, amely motorversenyeket szervez több kategóriában, többek között a robogók is rajtvonalhoz állhatnak. Március végén, amint jobbra fordult az idő, elkezdődtek az edzések is a čepini reptéren. Mivel Zsolt új motorja versenypályára készült, közúton nem közlekedhet vele, az edzésekre a család kombijával szállítja. Az első idei országos verseny szintén a čepini reptéren volt. A kétnapos rendezvényt a Horvátországi Motoros Szövetség és a Motosport Osijek klub szervezte. Első napja csak edzésből állt, a második napon következett a megméretés. Idén összesen 5-6 versenyt tartanak, többnyire a nyári hónapokban, melyeken Zsolt is igyekszik részt venni.
– Nem veszélytelen sport a versenyzés, esés előfordul. Ezenkívül költséges is, a védőruha, az útiköltség, az üzemanyag, valamint a szervizek sok pénzbe kerülnek. Szerencsére az új hobbim során beletanultam a robogók javításába, így azzal pluszpénzt kereshetek. Versenyeken kívül robogós túrákra is járunk négyen-öten, eddig Zágráb környéke volt a legtávolabbi úti célunk. Sokan kérdezték már tőlem, hogy miért kínlódok a robogóval, és miért nem cserélem le egy nagymotorra. De hát a robogózásnak is megvan a maga szépsége, én mindenesetre magamra találtam benne – mondta Zsolt.
A robogók szervizelését természetesen nem fő foglalkozásként űzi. Elvégezte az egyetemet a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Karán, már csak az államvizsgája van hátra. Itthon szeretne elhelyezkedni környezetmérnöki diplomájával, és amíg nem talál állást, odahaza segít a családi gazdaságban.
{fcomments}
