A tavak által körülölelt Karóca

358
Karóca

A Vörösmart árterületi határrészéhez tartozó rétet régebben Szöndi-kaszálóknak nevezték a helybéliek, a Karóca elnevezés az itt elterülő tavakra vonatkozott. Azonban az 1980-as határrendezés során a határrészt is Karócának keresztelték. Karócát 9-10 tó öleli körül, így kis túlzással szigetnek is nevezhető. A valamikor lakott terület története szorosan kapcsolódik a vörösmarti Munkás családhoz. Munkás Laci bácsi több szempontból is mélyrehatóan tanulmányozta a rétet, mesélt a tavak keletkezéséről, és egy Karócához kapcsolódó anekdotát is megosztott velem.

A Karóca-tavak keletkezése
Laci bácsi elmondása szerint amíg nem építették meg az első védőgátat, addig a területet minden nagyobb áradáskor elöntötte a Duna. A Kiskőszegtől Kopács irányába folyó ár sodrása Karóca homokos talaját könnyen kimosta, így tórendszer keletkezett, mely tucatnyi kisebb, de mély tóból áll. A falu többi határrészében ez nem volt jellemző, mert arra nem homokos, hanem fekete a talaj. Karócát, amint az régi elnevezéséből is kiderül („Szöndi-kaszálók“), szénakaszálóként, valamint legeltetésre használták, amikor még árterület volt. A csúzai és vörösmarti gazdák a legszárazabb nyári hónapokban is tudtak legeltetni a magasabb „hátakon“, melyeket nem öntött el a víz. A tavak pedig itatásra voltak alkalmasak. Az 1800-as évek elején a Bellyei Uradalom gátat épített Vörösmarttól Albertfaluig. A gát nemcsak a vizet, hanem a halakat is elzárta a tavaktól, melyekkel a Duna áradásainak során ellátta addig. Így az utolsó 200 évben Karóca tavai lassú iszaposodásnak indultak. A sekélyebb partokon nádasok nőttek. A szabad víz elhínárosodott, és ez két évszázad alatt azt eredményezte, hogy több méter mély iszapréteg keletkezett a tavakban. Az utóbbi 50 évben zajlott a leggyorsabban a tavak kiszáradása és megsemmisülése. A markológépekkel ásott csatornákon keresztül még több víz folyt ki a tavakból.
– Az ötven évvel ezelőtt halállományukban is gazdagabb tavak közkedveltek voltak a csúzai és vörösmarti horgászok körében. Mára már sajnos odáig jutottunk, hogy a horgászegyesületnek kell betelepítenie a halakat, mert természetes úton nem tudnak elszaporodni – mondta Laci bácsi, és egy érdekes karócai történetet is elmesélt nekem.
 

Halászás eszkimó módra, hazafutás dideregve, baranyai módra

Munkás LászlóA két világháború között, valamikor a 20-as években az  egyik télen a tavak vizét több mint fél méter vastag jég borította, a jeget pedig legalább ugyanolyan vastag hó fedte. A karócai lakosok tudták, hogy a tóban a leggyakrabban előforduló halfajták, a csuka, a harcsa és a ponty érzékenyek az oxigénhiányra, ezért lékeket vágtak a jégbe, arra számítva, hogy majd könnyűszerrel ki tudják halászni a légszomjtól szenvedő állatokat. A terv bejött, ugyanis a halak úgy áramlottak fölfelé a léken keresztül, hogy Laci bácsi elmondása szerit „lapáttal se lehetett őket elkergetni“, természetesen nem is akarták, helyette kézzel fogdosták a halakat.
Az esetnek híre ment Vörös-marton, Csúzán, aminek az lett a következménye, hogy minden horgász és halkedvelő ember összegyűlt fejszével és merítő szákkal Karóca legnagyobb tavának a jegén. Körülállták a partszéleken a tavat, és keményen vágni kezdték a jeget, mert tudták, hogy a halak mindig a partszegélyhez úsznak levegőzni. Ám a körüllékelt jég a halászok  súlya alatt megbillent. A társaság egy része megúszta szárazon, a többit pedig társaik húzták ki a  jeges vízből. Néhány ember betért egy partszéli ház konyhájába melegedni, a többi pedig futólépésben indult Csúzára, Vörösmartra, hogy meg ne fagyjon útközben a nagy mínuszokban.
Laci bácsi még gyerekkorában, édesapjától hallotta ezt a történetet, mely abból az időből való, amikor még Karóca jóval gazdagabb volt halban, mint most, de véleménye szerint lehetne javítani a tavak állapotán.
– A Vörösmart és Csúza alatt épülő csatorna segítségével fel lehetne duzzasztani a tavak vizét, a halállomány mennyiségén is lehetne javítani, ezáltal turistacsalogató hellyé változtatva Karócát. Talán újra több ember fordulna meg ott, ahol nemrégiben még éltek és gazdálkodtak is, csak a Szamár-szurdokhoz és más tanyákhoz hasonlóan idővel elnéptelenedett. De ez már egy másik történet lenne – mondta Laci bácsi.

 

{fcomments}