Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek,

425

avagy az évszázad legnagyobb pénzügyi botránya a demokrácia nevében(?!)

Minden bizonnyal az évszázad legnagyobb rablásáról szólnak már napok óta a hírek. A ciprusi kormány lenyúlta saját bankbetétesei megtakarításának egy részét. Az elemzők szerint a betétállomány 35 százaléka orosz eredetű is lehet, ami azért is „pikáns”, mert Ciprus az elmúlt két évben – mialatt a nemzetközi piacokról már egyáltalán nem tudott hitelt felvenni – orosz kölcsönből tartotta fenn magát. Az érintetteknek, az orosz befektetőknek ezzel a húzással akár 2 milliárdos azonnali veszteséget is okozhatnak.

A szerencsétlen ciprusiak hiába rohanták meg a bankautomatákat, semmit nem tehetnek az ellen, hogy bankban tartott megtakarításuk egy részét lenyúlja az állam. A pénzek felvételét már a hét végén blokkolták, de aki hozzá is jutott a betétjéhez, az sem úszta meg a megtakarításokra kirótt egyszeri 6-10 százalékos adót. Mindezt azért a segítségért cserébe, amellyel az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) megóvja majd a ciprusi államot vagy az ország bankjait a csődtől (azért arra nagyon kíváncsi lennék, milyen tulajdonú bankokról van szó, és hova, melyik országba viszik a nyereségüket).

A ciprusi bankok néhány év alatt olyan sebességgel és olyan nagyra nőttek, hogy – az IMF jelentése szerint – 2011-re az eszközeik (ide tartozik az összes hitel, amelyet kihelyeztek) a bruttó hazai termék 835 százalékát tették ki. Külön probléma, hogy a dübörgő hitelezés korszakában görögországi testvéreiknek annyi kölcsönt adtak, hogy az elérte a GDP 160 százalékát. Ezért óriási csapásként élte meg a ciprusi bankszektor azt, hogy a válság és a sorozatos görög megszorítások nyomán a lakosság egyre nehezebben kezdte törleszteni a hitelét. Ugyanígy óriási nehézséget okozott, amikor a tavalyi görög mentőcsomag részeként a nagy hitelezőknek kötelezően el kellett engedniük a görög államadósság egy részét – írják a lapok. Ma a ciprusi bankok összesen 10 milliárd eurós tőkepótlásra szorulnak, amit a betétesek pénze egy részének „lenyelésével” pótoltak, és mindezt az EU jóváhagyta, támogatta.

Az az EU, amely Ciprus esetében egy csapásra feláldozta a vagyonbiztonságot és a magántulajdon szentségét azért, hogy egy újabb országot igazgathasson, Magyarország esetében a demokráciát félti, mert az kormány kétharmados parlamenti támogatottsággal alkotmányt módosított.

Csak az az ország nevezhető normálisnak, amelyben van vagyonbiztonság, amelyben a magántulajdon „szent”, és a személyek biztonsága is szavatolt. Ciprus esetében az EU vezetői erre fittyet hánytak. Ez aztán kettős mérce a javából! A Magyarország elleni kirohanásoknak a nagy részét a horvát sajtó is átvette, és előszeretettel köszörüli most a nyelvét Magyarországon és annak miniszterelnökén.

Nem az én tisztem megvédeni anyaországunkat, viszont megosztanék önökkel néhány mondatot, amelyek az osztrák Die Presse című lapban jelentek meg a minap, és ahol Magyarország bécsi nagykövete próbálja védeni a magyar alkotmánymódosítást az osztrák kirohanások ellen:

A diplomata kétségének adott hangot, vajon a magyar kormány elleni támadás nem csak színjáték-e, és nem gazdasági érdekek bújnak-e meg az értékközösségre való hivatkozás mögött. Az ország nehéz gazdasági helyzete látszólag senkit sem érdekel, miként az sem, hogy az osztrák bankok találmánya, a svájci frank alapú hitelek emberek millióit sodorták a tönk szélére. (Horvátországban is.)

Az igazság, mint már írtam, ezek után teljesen nyilvánvaló: a világ egy nagy üzleti vállalkozás, ahol mindig a szegények húzzák a rövidebbet.