A Hagyományok Háza Kárpát-medencei hálózati munkájában Erdély kiemelt szerepet kapott. Szinvonalas rendezvényekre, serény munkára emlékezik vissza Tóth János, az Intézmény hálózati és társadalmi kapcsolatokért felelős szakmai vezetője.
„Minden év végén általában úgy kezdjük a beszámolót: ’mozgalmas évet zártunk’, most sem teszünk másként: az elvégzett feladatok száma és minősége ez elmúlt évben is kiemelkedő volt. Annak ellenére summázhatjuk így, hogy a gazdasági helyzet nem mindig támogatta a teljes tevékenységi kört.
Erdély egy országnyi terület, tömbmagyarsága még mindig meghatározó a Kárpát-medencei magyarság életében. Emellett a szórvány is nagyon fontos számunkra. Jelentős programokkal támogattuk a szülőföldön maradást és az identitás megőrzését. Kiemelt partnerünk az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány, testvérként tekintünk rájuk, szervezéseink jelentős részét az ő közreműködésükkel bonyolítottuk le. Különösen fontos az együttműködésünk nagyobb, országos jelentőségű programok megvalósításában. Itt térek ki a képzések, az oktatás, s azok akkreditációjának területére. Felhívom a figyelmet a Kárpát-medencei Kultúrpajta- és Tündérkert-hálózat programjaira, amik megvalósításában ugyancsak példás a közös munka.
Tevékenységünket segíti az Erdély területén működő tizenkét partner-szervezet: a régiókban helyismeretükkel tűnnek ki, s közreműködésük elengedhetetlen. Kiemelném közülük a válaszúti Kallós Zoltán Alapítványt, Szatmárnémetiben a Borókagyökér Egyesületet, valamint Sepsiszentgyörgyön a Guzsalyas Alapítványt.
Számos programunkkal már hagyományt teremtettünk, itt térnék rá a táncháztalálkozókra, a nagyobb fesztiválon való jelenlétünkre, s a Mikházi szabadegyetemre, amit évek óta az Alapítvánnyal közösen valósítunk meg, s aminek hatása már túlmutat Erdély határain. A kisebb találkozók, konferenciák is jelentősek, hiszen a ’végvárakról’ hívjuk meg az egyesület vezetőket. Ezeken az összejöveteleken mind a gyakorlati kérdések, mind pedig az új irányvonal, és a támogatási formák is szóba kerülnek.
Az elért eredményeink ez évben is köteleznek minket: folytatjuk a hálózat építését, s törekszünk arra, hogy egy nagyobb eseményen való részvételünket a helyi szervezőkkel koordináljuk. Itt említhetem a nagyváradi Csillagocska Alapítványt: aktivitásuk a Fekete-Körös völgyében előremutató. A határon átnyúló együttműködésekre is külön figyelmet fordítunk, példaként a Bihari Népművészeti Egyesülettel való közös munkánkat hozhatom fel, őket a nagyszalontai Sinka István Kézműves Körrel kötöttük össze sikerrel.
A szervezéseket elkötelezett munkatársakkal valósíthatjuk meg: magam is legalább húsz alkalommal jutottam el rendezvényekre, tárgyaltam partnerekkel. A munka idén sem lesz kevesebb, de felkészültünk rá: hiszen küldetést teljesítünk.”
