Az ökomenikus imanapok 1908-tól kezdődően világszerte elterjedt gyakorlat. Célja, hogy a keresztény/keresztyén egyházak közelebb kerüljenek egymáshoz.
Varga György csúzai református lelkész és Beer Gergely kiskőszeg-vörösmarti plébános Csúzán és Vörösmarton tartottak imanapot. Varga György tiszteletes a következőket nyilatkozta:
– Miután Csúzára költöztem, 1998-ban Pardon Gyurica plébánossal kezdtük tartani az imanapokat, így ez már nálunk is hagyománynak tekinthető. A helybéli katolikus és református hívők jó kezdeményezésnek tartották. Idén Csúzán körülbelül 70-en vettek részt rajta, Vörösmarton valamennyivel kevesebben.
Az istentisztelet után ún. szeretetvendégségre került sor, az egybegyűltek teával és kaláccsal kínálták egymást. Ez bibliai hagyományra vezethető vissza: már Jézus tanítványai is tartottak hasonló közösségi alkalmakat az imádkozás mellett. Gyakorlattá vált, hogy minden évben más nemzetiségű hívők közössége állítja össze a liturgiát: idén az indiai keresztények voltak soron.
{fcomments}
