A show-business kemény szakma, amiben a legjobbak is csak kitartó munka és rengeteg küzdelem árán tudnak érvényesülni, hiszen nap mint nap bukkannak fel új arcok a médiában, majd tűnnek el a süllyesztőben. Riportom alanya, Marić Jeronim Szabolcs azonban már túl van a kezdeti nehézségeken, és dalai időről időre a toplisták élén kötnek ki.
Szabolcs édesanyja akaratának eleget téve ötéves korától nővérével együtt zeneiskolába járt, ahol zongorázni tanultak. Az évek során Szabolcs annyira belejött a zenélésbe, hogy 10 évesen már saját dalt is írt. A zene iránti rajongását tovább fokozta a 80-as évek végén megjelenő La Bamba című film is, ami minden idők egyik legnagyobb gitárművészéről, Ritchie Valensről szólt. Azt mondja, a film akkora hatást gyakorolt rá, hogy elhatározta, ő is gitárt vesz a kezébe és a csúcsra tör. Az első komolyabb zenekart, a Flare-t nővérével, Anđa Marićtyal közösen alapította 2000-ben. Már akkor sikerük volt, azonban a zenekar nem volt hosszú életű, mivel csupán egy közös albumot adtak ki. Anđa Marić egyébként egy népszerű horvát tehetségkutató műsorban is szerepelt zsűritagként, a műsor az egyik kereskedelmi csatornán futott a közelmúltban (Hrvatska traži zvijezdu – Horvátország csillagot keres címmel).
A Flare felbomlása után Szabolcs egy új „projektbe“ kezdett: az Adastra azóta is sikert sikerre halmoz. Az Adastra-számok minden horvát tévén és rádióadón szinte naponta hallhatók, és az elmúlt években már több mint 200 sikeres koncertet adtak Horvátország-szerte. A nyár folyamán Budapesten is felléptek. Legnagyobb koncertjeikre Zágrábban került sor, ahol egy alkalommal a világhírű Muse előzenekaraként szerepeltek.
Nevét az Adastra, bármilyen meglepő is, nem a közismert latin szólás alapján kapta, hanem egy azonos hangzású női névről.
Harc az erőszak ellen
2008-ban Zágrábban a 17 éves Luka Ricet ok nélkül megtámadták az utcán, és súlyosan bántalmazták. Luka később belehalt a sérüléseibe. Sajnos nem ez volt az egyedüli ilyen eset akkoriban a fővárosban. A történtek az egész országot megrázták. Szabolcs ekkor elhatározta, hogy mindent megtesz az erőszak megfékezése érdekében, amit csak tud. Ezért egy erőszak elleni kampányt indított, amelyhez egy zeneszámot is komponált, a Surovi grade (Zord város) mára az erőszak elleni harc egyik szimbólumává vált. Az akció csúcspontja 2008 őszén egy, a zágrábi főtéren tartott koncert volt, amelyen 15 ezer ember gyűlt össze az egész országból, köztük számos drávaszögi magyar fiatal is.
– A Jelačić téren rendezett koncertünkben sokan kételkedtek, ugyanis szombaton délben került rá sor. A sok kétely ellenére megrendeztük, ugyanis mi végig bizakodóak voltunk. Hála istennek, a koncert látogatottsága felülmúlta minden elképzelésünket. Nagyon örültünk, hogy ennyi emberhez sikerült eljuttatnunk az erőszak elleni üzenetünket, és bízom benne, hogy ez nem történt hiába – mondja Szabolcs.
Magyar kötődés
– Kiskoromban édesanyámtól tanultam meg magyarul, és büszke vagyok arra, hogy magyar gyökerekkel rendelkezem. A mai napig is gyakran átjárunk Magyarországra az ottani ismerősökhöz-rokonokhoz, és ezek az alkalmak mindig rendkívül kellemesek számomra. Nemrég kaptam meg a magyar állampolgárságot, ez különösen jó érzés számomra. A nyáron Budapesten is volt szerencsénk fellépni, aminek nem csak én, hanem az egész zenekar nagyon örült. Terveim szerint a közeljövőben pár számot magyar nyelven is felveszünk és kiadunk. Erre már régóta készülünk, azonban eléggé elfoglalt vagyok, ugyanis a zenélés mellett a HRT-nél hangmérnökként is dolgozom, és mostanában nem igazán jutott időm a a komponálásra – mondja Szabolcs, hozzátéve, hogy reméli, a közeljövőben alkalmuk lesz drávaszögi magyarok közt is fellépniük.
{fcomments}
