Kovács Sándor kopácsi pálinkafőző Champion-díjat nyert fügepálinkájával a Duna Arany Párlata 2023 nevű felvidéki (Szlovákia) pálinkaminősítő versenyen, de három aranyérmet, tíz ezüstöt és három bronzot is hazahozott. Vele beszélgettünk a kihalófélben lévő tevékenységről.
Kovács Sándorral 2020-ban készítettünk interjút, amikor szilvapálinkája bekerült a Nemzeti Összetartozás Pálinkái közé.
Főállásban a Kopácsi-rét Természetvédelmi Parkban dolgozik parkőrként. A pálinkafőzés, mint mondta, inkább hobbija, amit közel húsz éve űz. Nagyapja halála után vette át a családi szeszfőzdét, fél hektáron termel gyümölcsöt, hogy legyen mit a „kazánba aprítania”: szilvát, cseresznyét, őszibarackot, vilmoskörtét, birsalmát, de még bodzából is készít pálinkát.
A fügepálinkájáról kérdezem, amely a Duna Arany Párlata elnevezésű versenyen a legmagasabb elismerésben részesült.
– Korábban is kóstoltam jóféle fügepálinkát. A sajátomról nem gondoltam, hogy ilyen nívós díjban részesül majd, de legalább bronzéremre számítottam, ami ugyancsak szép eredmény lett volna egy nemzetközi versenyen. A pálinkámhoz a fügét a tengerparton szedtem, egy elhagyott kertben, az ottaniakat zavarta a darazsak és legyek miatt. Szép gyümölcs volt, nem látott permetszert – mondja riportalanyom.
Gyümölcsösét tizenkét éve nem permetezi
– Azt tapasztaltam, a vegyszermentes gyümölcsből készült pálinkának finomabb az aromája. A permetszer szagát nem véletlenül kerülik el a bogarak is, persze azt, ha megeszünk egy permetezett körtét, nem érezzük, a pálinka viszont nagy mennyiségű gyümölcsből készül, belőle már kiérződik a vegyszer szaga, vagy legalábbis elveszíti természetes aromáját a nedű – osztotta meg velünk tapasztalatait Kovács Sándor, aki tizenkét éve nem permetezi gyümölcsösét.
Miután felhagyott a permetezéssel – tette hozzá –, mindenféle betegség támadta meg a fáit, két évig nem termett semmije, idővel viszont kialakult a fák természetes immunitása. Ma már nem származik hátránya a vegyszermentes termesztésből.
– Előfordul, hogy van a termésen néhány pötty, sérülés, amit a bogarak okoznak, s ami miatt talán nehezebb eladni a gyümölcsöt, a pálinkafőzéshez viszont tökéletesen megfelel – mondja Kovács Sándor.
Tapasztalatait a felvidéki pálinkaminősítő versenyen szerzett díjai is tanúsítják, és az sem mellékes, mennyi pénzt megspórolhat a termelő, ha nem költ permetszerre.
Ma már kevesen főznek pálinkát
Úgy szól a mondás, ne bízz sovány szakácsban. A pálinkafőző mester hitelességét is növeli, ha szívesen kóstolja meg munkája eredményét. Így van ezzel Kovács Sándor is.
– Kedvencem a kajszi, a körte, a szilva és a birs. Meg a füge! Nehéz kérdés! – válaszolja, amikor az ízlése felől érdeklődöm.
– Úgy vagyunk ezzel – teszi hozzá –, hogy amikor sok év után végre ismét szépen termett a kajszi, akkor a belőle készült nedű volt a legfinomabb, máskor meg hasonló esetben a szilva.
Az idei évre vonatkozóan a fák virágzásából arra következtet, jó lesz a körte. Korábban a szilvafák is szépen virágba borultak, a nagy esők viszont lemosták a virágport, így ebből alacsonyabb hozamra számít.
Kovács Sándor a pálinkát nem árusítja, viszont jó szívvel kínálják meg vendégeiket, ugyanis falusi turizmussal is foglalkoznak Kopácson. Ezenkívül ajándékként osztogatja bronz-, ezüst- és aranyérmes mestermunkáit, aminek természetesen mindenki örül.
Riportalanyom szerint az utóbbi tíz évben körülbelül negyedére csökkent a falusi pálinkafőzők száma. Régen szinte minden háznál főztek pálinkát, leginkább az idősebb férfiak kedvelt elfoglaltsága volt e tevékenység, ami ma már kihalófélben van, akárcsak a hagyományos disznótorok.
