Anyám mindössze húsz évvel idősebb – meséli Gita. – Mindig büszke voltam rá,
nagyon csinos volt, jól nézett ki, és mindig többet adott magára, mint rám, a lányára.
Már tizenéves korában elkezdte kritizálni, hogy fogyjon le, mert olyan, mint egy tehén. Mindig sértő szavakkal illette kislánya külsejét. Semmi sem volt jó neki, amit tett. Olyanokat is mondott, hogy Gita ruhái jobban illenek őhozzá. Sokszor szó nélkül fogta is a blúzait.
Gita igyekezett lépést tartani anyja követeléseivel. Tornázni, futni járt, aminek meg is lett az eredménye. Olyanok lettek, mint két testvér, de csak külsőre. Még hálás is lett az anyjának, mert úgy érezte, így törődik vele.
De jöttek a kamaszévek. Gita szívesen járt el a diszkóba, ahova persze anyja is elkísérte. Senki sem gondolta, hogy az anyja, mert simán elvegyült a barátnők között.
Ha Gita megismerkedett egy fiúval, ott termett mellette, és szinte észre sem vette, hogy mindketten táncolnak vele. De elhessegette a féltékenységet.
Már kezdett beleszokni a közös hétvégi kimenőkbe, de amikor Miklóst meglátta, elhatározta, hogy rajta már nem fog osztozni anyjával.
A kölcsönös szerelem kialakulásakor próbálta anyját távol tartani. Sikerült is, hiszen az anyja nem is vette olyan komolyan ezt a kapcsolatot, és nem is hajtott rá Miklósra, aki tizenöt évvel volt nála idősebb.
Miután a titkos szerelmi kapcsolat házasságkötéssel végződött, jöttek a gondok.
Az anyja azért mégsem járhatott el egyedül szórakozni, így aztán nehezen, de belenyugodott, hogy lánya családot alapított.
A fiatal pár lakást bérelt, így az anyja egyedül maradt. Férjhez ő soha nem ment. Megszülte ugyan a lányát, de nemigen tudta, ki lehet az apja. Pincérnőként dolgozott, és meg volt elégedve a mindennapos bókokkal és a férfiak hízelgésével.
Gita pedig boldogan élt a férjével. Pár évre rá megszületett a kisfiuk. Ép, egészséges családi viszony alakult ki. Az anyjának nem esett jól, hogy nagymamává tették, de azért a szívét meglágyította az unoka látványa, és kezdett rendszeresen ellátogatni a gyerekekhez.
Igaz, nem sokat segített, de Gita ezzel is meg volt elégedve, hiszen így visszakapta az anyját. Már kezdte elfelejteni, hogy bizonyos értelemben vetélytársak voltak.
Történt aztán, hogy Gita osztálytalálkozóra készült. Egy éjszakát töltött csak a barátnőjénél. Kisfia már ötéves volt, nyugodtan hagyta a férjére.
Amikor hazaért, megdöbbenve látta anyját a saját fürdőköpenyében, ahogy a konyhában rendezkedett. Férje éppen a fürdőszobából jött ki alsóneműben. Kavargott benne a csalódottság, a hitetlenség. Nem akart magyarázkodást, „beszéljük meg”-et, csak kitárta az ajtót, és tíz percet adott anyjának, hogy távozzon.
Teljesen összetört. A kisfia miatt próbálta elviselni a rettenetes érzést. Valahogy még a férjét sem tudta hibáztatni, mert csak egy férfit látott benne, aki nem utasította vissza a kínálkozó alkalmat.
Mégis minden teljesen megváltozott. Ragaszkodott a családjához, de az anyját többé látni sem akarta. Mindig is érezte, hogy örökre vetélytársak maradnak.
A cikk az elektronikus média többféleségének és különbözőségének fejlesztéséről szóló Alap által került társfinanszírozásra.
