A 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt az 1956-os forradalom és szabadságharc, amely 56 évvel ezelőtt, október 23-án tört ki. A 2004-ben elhunyt neves újságíró, Đorđe Zelmanović az 1956-os forradalom eseményeiről tudósított a Vjesniknek.
Đorđe Zelmanović 1919-ben a vajdasági Temerinben született, édesanyja magyar, édesapja szlovák származású. A második világháború ideje alatt megjárta a magyar és a német fogolytáborokat is. 1945-ben kezdett el újságírással foglalkozni, több neves lapnak is írt pályafutása alatt, valamint egy időben a Horvát Újságírok Szövetségének az elnöki feladatait is ellátta. Az egykori Jugoszlávia, majd Horvátország egyik vezető újságírója volt. Kiválóan beszélt magyarul és haláláig, 15 éven át tudósította Zágrábból a Népszabadság című napilapot. Egy vele készített interjúban azt mondta, hogy az 1956-os magyarországi tudósítói tevékenysége egész további szakmai és magánéletének meghatározó élménye volt.
Találkozás Nagy Imrével
Zelmanovics 1956-ban a Vjesnik című napilap magyarországi „speciális kiküldött tudósítója” volt, és az első jugoszláv újságíró, aki 1956-ban „repülőstoppal” bejutott Budapestre. A harcok alatt az akkori Jugoszlávia menedéket ajánlott fel a magyar kormánynak, és végül Nagy Imre és a kormány többi tagja családtagjaikkal együtt a jugoszláv nagykövetségre kötött ki. De volt ott még egy ember. A 2004-ben elhunyt Zelmanovics György egy vele készült interjúban a következőket mondta a Nagy Imrével való találkozásról.
– November 4-én reggel fél 5 felé ágyúrobaj ébresztett föl. Azonnal felébresztettem a többieket, és lóhalálában a követségre mentünk. Behajtottunk az udvarba, és éppen akkor érkezett egy fekete hivatalos kocsi is, amelyből Nagy Imre és munkatársai szálltak ki. Egy egész kocsisor követte, és én akkor ott, az események kezdete óta először találkoztam Rajk Júliával. Szappan nem volt, törölköző és borotva sem. Nagy Imre borotválkozni akart, de nem volt mivel, így én adtam neki pengéket. Később is vittem neki egy csomag pengét, amiért nagyon hálás volt – emlékezett vissza az egykori újságíró.
Zágrábot tudósította
Az akkori politikai helyzetről Zelmanovicsnak számos cikke jelent meg a zágrábi sajtóban, köztük két jelentős interjú Gerő Ernő kommunista politikussal, miniszterrel és Rajk Júliával, Rajk László miniszter feleségével. A jugoszláv nagykövetségen 1956. november 4-e és 22-e között 19 napig voltak összezárva a jugoszláv diplomaták, újságírók és a magyar politikusok.
– A Nagy Imrével való beszélgetéseink alkalmával ő többször is azt mondta, neki nincs joga itt megbújnia, amikor kint a nemzet küzd, ő feltétlenül ki akar menni a nagykövetségről, mert erkölcsi kötelessége ott lenni, ahol a nemzettársai vannak. Ezzel kapcsolatban sokan azt állítják, hogy tulajdonképpen Tito árulta el Nagyékat, hogy ő adta ki őket az oroszoknak, ami egy teljesen alaptalan állítás. Nagy Imre egy nagyon joviális, jó, becsületes, de kissé határozatlan politikus volt – mondta az intejrúban Zelmanović.
Miután Zelmanovics visszatért Zágrábba, Bonnban, később Delhiben volt a Vjesnik tudósítója. Detoni Xénia szerkesztésében a forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára egy könyv s született a Vjesnik című napilap vezető újságírójának írásaiból. Zelmanovics Mađarska jesen 1956 (Magyar ősz 1956) című horvát nyelvű könyve az egyetlen 1956-os témájú kötet Horvátországban.
{fcomments}
