A szentlászlói Váci Dajana harmadéves angol-magyar szakos hallgatóként döntött úgy, hogy eltölt néhány hónapot az Egyesült Államokban. Három és fél hónapig diákmunkát végzett New Jerseyben.
A cserediákprogramok és a külföldi munkavállás nagyon népszerű az egyetemisták körében. Ezáltal nyelvet tanulnak, világot látnak és – nem mellékesen – értékes tapasztalatra tesznek szert. Horvátországban is működnek közvetítő irodák, amelyek a fiataloknak segítenek kijutni más országokba, munkát keresnek, szállást biztosítanak nekik. A szentlászlói Váci Dajana is egy ilyen ügynökséghez fordult, amikor elhatározta, ő is tesz egy próbát Amerikával. Az eszéki J. J. Strossmayer Egyetem Bölcsészettudományi Karának angol-magyar szakos hallgatója egy ismerősétől hallott a lehetőségről, aki szintén több hónapot töltött a tengerentúlon. A családdal nem volt egyszerű közölnie a hírt, édesanyja nagyon féltette. Dajana azonban tudta, hogy egy ilyen lehetőséget nem szabad elszalasztani, és nem is egyedül vágott neki a nagy útnak, hanem egy barátnőjével együtt. A közvetítő ügynökség nagyon sok mindenben segítette a fiatalokat a szállástól kezdve a munkakeresésen át a vízum intézéséig. Természetesen voltak költségek már az elején, csak a repülőjegy oda-vissza több mint 4000 kunába került.
Az édességek és a félkész ételek hazája
Június elején tehát eljött az utazás ideje, Budapestről Rómába, onnan pedig New Yorkba repült, majd vonattal tovább New Jerseybe. Maga az út nagyon hosszadalmas volt, a végállomásig eltartott másfél napig. A szállásuk egy ún. horvát ház volt, amelyet az ügynökség bérelt a külföldi diákoknak. Itt összesen 40-en voltak elszállásolva, 20 horvát és 20 macedón fiatal. Dajana elmondta, hogy szinte kizárólag a munkahelyén használta az angol nyelvet, hiszen a ház többi lakójával horvátul beszélgettek. Első munkahelye egy szórakozóhelyen volt, de azzal nem volt megelégedve, és ezután egy hotelben kapott állást mint felszolgáló. Mint mondja, az amerikaiak egyáltalán nem olyan borúlátóak, mint amennyire például a honfitársaink, nem sokat aggódnak, általában lazán veszik az életet. Amire azonban nagyon odafigyelnek, az a munka, azt nagyon lelkiismeretesen végzik, és ezt másoktól is elvárják. Dajana ezt a munkahelyén is megtapasztalta, a munkaadói megkövetelték a szorgalmat és a precízséget. Ennek ellenére sosem volt gondja, és bár annyit dolgozott, hogy szinte szabad perce sem volt, nagyon élvezte az ott töltött időt. Érdekesnek tartotta, hogy az üzletekben szinte csak félkész ételeket lehetett kapni, amit csak meg kell mikrózni vagy pár percre a sütőbe dugni. Még tojásrántottát is árultak ledobozolva, amit csak meg kell sütni. Az élelmiszerek ára nem túl magas, kivéve a friss alapanyagokat. A zöldségek és a gyümölcsök rendkívül drágák: egy alkalommal három szem barackért 14 dollárt (80 kuna) fizetett. Emellett pedig nagy divatja van az édességeknek, a muffinoknak, a fagyasztott joghurtnak (fagylalthoz hasonló krémes édesség), temérdek a csak erre specializálódott üzlet, amelyekben potom pénzért lehet ilyesmit venni.
Újra visszamenne Amerikába
Dajana az ott töltött három és fél hónapot szinte kizárólag a munkahelyén töltötte, de ha mégis volt szabad ideje, kirándult a barátaival. Elmentek New Yorkba, és a Niagara-vízesést is megnézték. Annyira megtetszett neki az ország, hogy ha sikerül, a jövő nyáron is visszamegy, de eldöntötte, hogy akkor az összegyűjtött keresetet utazásra fogja költeni, bebarangolja a fél országot. Ez olyan lehetőség, amely nem sokszor adódik az életben, és amíg fiatal és megteheti, utazni kíván és felfedezni a világot.
{fcomment}
