De vajon kinek a szégyene? És hogyan fajulhattak idáig a dolgok?
Az előző kabinet nyolcéves kormányzás után 52 milliárd kúna be nem hajtott adót „hagyott” az új kormányra, amely, csökkentendő a fekete- és szürkegazdaság mértékét, valamint a „sarcok” behajtása érdekében számos népszerűtlen döntést is hozott.
A legújabb ilyen döntés értelmében a múlt héten felkerült az adóhivatal hivatalos honlapjára azoknak a magánszemélyeknek, vállalkozásoknak és cégeknek a neve, amelyek adótartozást halmoztak fel. A magánszemélyek neve mellett ott a születési év és a lakhely, valamint a pontos összeg is. A 300 ezer kúnánál nagyobb összegekkel tartozó cégek 85 százalékának már több mint egy éve blokkolták a számláját. 279 cég van csődeljárás alatt, több százat már „likvidáltak”, illetve töröltek a cégbírósági nyilvántartásból.
A polgárok is több tíz millió kúnával tartoznak az államnak. De vajon hogy történhetett meg, hogy több tízezer kúna adóhátraléka legyen egy-egy magánszemélynek?
Számos ismerős nevét is felfedeztem a szóban forgó listán, amelyet bárki megnézhet a neten. Mindjárt arra gondoltam, hogy tudják majd kifizetni, és arra, vajon tudomásuk volt-e arról, hogy ekkora tartozásuk van?
A következő kérdés persze az, hogy hogyan akarják ezeken a szerencsétleneken egyáltalán behajtani a tartozást? De azt is kérdezhetnénk, hogy mire vártak eddig, és miért hagyták, hogy egyik-másik cég milliós tartozásokat halmozzon föl. Állítólag ha sikerülne behajtani az összes tartozást, országunk Svájc színvonalára emelkedhetne…
De mi lesz a behajtás következménye?
Egy felmérés szerint az emberek 80%-a támogatta a „szégyenlista” nyilvánosságra hozatalát, hogy kiderüljön, kik és mennyivel tartoznak. Viszont sokan vannak az olyanok is, akik sajnálják azokat az embereket, akik szerencsétlenségükre ilyen helyzetbe kerültek, és még a nevüket is nyilvánosságra hozták. Bizonyára eddig sem mehetett túl jól a dolguk, mostantól pedig még jobban beszűkülnek a lehetőségeik, különösen azoknak, akiknek a munkaközvetítőben van a munkakönyvük, hiszen azt ezek után nem adják ki nekik, így munkát sem vállalhatnak, de természetesen hitelt sem tudnak felvenni. Számos híres énekes és sportoló is szerepel a névsorban, köztük futballisták is, akik azzal fenyegetőznek, hogy Strasbourgig is elmennek, ha kell.
Az adóhivatal „ráülhet” a cégek és a magánszemélyek vagyonára, hogy a tartozást behajthassa. Elárverezhetik az ember házát, autóját és ingóságait is. Sőt börtönbüntetést is kaphatnak azok, akik tartoznak az államnak.
Hogy mi ilyen esetben a teendő? Meg lehet beszélni az adóhivatallal a részletekben való törlesztést, ami azt jelenti, hogy a 25%-át ki kell fizetni egyből, a többit pedig lehet részletre. Kisebb tartozást le is lehet ülni (börtön), ha valaki ezt választja.
A dolog viszont csak akkor volna korrekt, ha az adóhivatal megjelentetett volna a „szégyenlista” mellett egy olyant is, amelyen az állam tartozásait tüntették volna föl. Ugyanis nagyon sok cég, de magánszemély is azért került ilyen helyzetbe, mert az állam ugyanúgy nem rendezte a polgáraival szembeni tartozásait, mint ahogy azok nem fizették be neki az adót.
