A laskói Valkai Irénke pár évvel ezelőtt költözött le a tengerpartra, Rijekába. Hogy könnyebb legyen a beilleszkedés, és hogy a mindenapokból kicsit kikapcsolódjon, két éve csatlakozott a Bazovica egyesülethez, amely számos tevékenysége mellett magashegyi túrákat is szervez.
Valkai Irénke már a korábbi években is lejárt a tengerpartra dolgozni, majd végül két évvel ezelőtt úgy döntött, ott rendezi be otthonát. A lánya munkát kapott a rijekai kórházban, ő pedig éppen akkor feküdt be oda a forgójával. Ott hallotta, hogy a Szlovén Házba gondnokot keresnek – mivel betegsége miatt akkor még nem igazán tudott válogatni, úgy döntött, elvállalja. A munkával pedig lakás is járt.
– Egy nagyon aktív egyesületük működik itt a szlovénoknak, a Bazovica. Tánccsoportja, fotó- és rajzszakköre is van, valamint hegymászó csoportjuk is. Ahogy elkezdtem dolgozni, ezzel párhuzamosan az egyesület munkájába is lassan bekapcsolódtunk. A népi tánccsoport mellett a modern táncokat gyakorló csoportba is járunk mind a ketten, a hétvégén is volt egy föllépésünk. Két éve pedig a túrázásba is beleszerettünk – meséli Irénke.
Nem egy költséges hobbi
A magashegyi túrázás nagyon népszerű, mert igencsak élvezetes tevékenység, üdít, frissít és gyönyörködtet. Nagymértékben növeli a szív, a tüdő és a láb izomzatának erejét, javítja az étvágyat és mégis fogyaszt, csökkenti a vér zsír- és koleszterinszintjét. A magashegyi túrázásnak persze vannak veszélyei is, ezért a 2000-4000 méteren való túrázás már nem mindenkinek ajánlott.
– Először csak kisebb, könnyebb terepű túrákon vettünk részt. Beszereztünk egy speciális öltözetet is. A legfontosabb a jó cipő, kb. 2000 kúnába került a felszerelés, de érdemes ebbe befektetni. Egyébként meg nem költséges hobbi: 50 kúna éves tagdíjat fizetünk, és általában egy-egy túra sem kerül többe, mert általában 50-60 fős csoportokkal vágunk neki egy egy hegy meghódításának – mondja Irénke.
Eddig általában egynapos túrákon voltak, idén már túl vannak tizenkettőn, a szlovén magaslatok nagy részét bejárták már, legutóbb a Triglavon voltak, itt három napot töltöttek. A Triglav Nemzeti Park Szlovénia egyetlen nemzeti parkja, Bled közvetlen közelében van, a park középén található a 2864 méter magas Triglav, amely Szlovénia legmagasabb hegycsúcsa. A „háromfejű csúcs” szokatlan formájáról kapta nevét: Triglav néhány nyugati szláv törzs főistene, akinek három feje az Eget, a Földet és az Alvilágot szimbolizálja. A Triglavtól minden irányban mély és meredek völgyek találhatók, melyek túlnyomóan gleccseri eredetűek. A völgyeket és a fennsíkokat zöld erdők, legelők szőnyege borítja, felettük nagy, hegyes csúcsok emelkednek. Kristálytiszta hegyi patakok és kisebb folyók vizei futnak számos szurdokban, csodálatos szakadékokban, szorosokban.
Mintha az ember a mennyországban, vagy legalábbis a világ tetején lenne…
– Fantasztikus élmény volt a Triglav-túra. Amikor az ember fotókon lát ilyen tájakat, akkor is elámul, de ha „élőben” láthatja, csodálatos érzés keríti hatalmába: a 2800 méteres magasságban úgy érzi az ember, mintha a mennyországban vagy a világ tetején lenne, a felhők felett. Persze itt már sokkal veszélyesebb is, úgyhogy volt részünk néhány meleg helyzetben is. Nehézséget okoz, hogy az időjárás ott nagyon gyorsan meg tud változni, a három nap alatt esőben, hóban, ködben és napsütésben is volt részünk – teszi még hozzá.
Számukra a magashegyi túrázás jelenti a tökéletes kikapcsolódást. De ez nem csupán kikapcsolódásnak volt jó: így sokkal könnyebb volt számukra a beilleszkedés és az, hogy új környezetüket megszokják. Nagyon sok új barátot is szereztek, azt mondja, a túrázásnál fontos az egymásra való figyelés, a nem lankadó éberség. Folyamatosan segítik, támogatják egymást. És ez az emberi kapcsolatoknak is nagyon jót tesz. Fontos persze a fizikai erőnlét is, az első hegymászásokról még ők is izomlázzal mentek haza, de a rendszeres túrázás megedzette őket. Azt mondja, igyekeznek úgy élni, hogy a szabadidejüket saját magukra fordítsák, így a mindennapi életben is sokkal könnyebben megállják a helyüket. Egyáltalán nem bánták meg, hogy Rijekába költöztek, mert ha nem így döntenek, akkor nem lehetett volna részük a sok csodás élményben. Persze sokat gondolnak Baranyára is, és szeretnék új barátaiknak is megmutatni, így hamarosan velük együtt jönnek majd a Drávaszögbe – ha megmászni való csúcsok itt nincsenek is, látnivaló akad bőven.
