Tatai Gyöngyi festményeiből rendezett kiállítást a Jókai Mór Kultúregyesület Csúzán. A tárlat alkalmából a szerzővel is beszélgettünk munkáiról.
A kiállításra vasárnap került sor a HMDK csúzai közösségi épületében. A Kossuth-ház nyitott folyosóján helyezték el Tatai Gyöngyi festményeit, melyek egész délután megtekinthetők voltak.
A tárlatot Kováts Zsuzsanna, a kultúregyesület elnök asszonya nyitotta meg, aki elmondta, ő is az interneten találkozott Tatai Gyöngyi festményeivel, és örült a kiállítás ötletének, amit a zágrábi Kisebbségi Tanács támogatásával valósítottak meg. Keresztes Árpád nyugalmazott tanárt, amatőr festőt kérték föl, mondjon néhány szót az alkotásokról.
– A kiállított képekre jellemző a változatos témakör, ugyanakkor mindegyikről elmondható, hogy jó hangulatú, vidám alkotások. Látszik rajtuk, hogy a szerző örömét leli a festészetben. Fontos, hogy a mai kényszerbezárkózottságban az ember találjon magának olyan tevékenységet, ami leköti. Az ecset, a vászon és a festék társaságában pedig az ember soha nem érzi magát egyedül – mondta Keresztes Árpád, hozzátéve, azért is hasznosak a tárlatok és a műhelyfoglalkozások, mert esetleg másokban is feléleszthetik a kedvet arra, hogy kibontakoztassák tehetségüket. Bízik benne, hogy hamarosan újraindulhatnak a korábbi hagyományos festőműhelyek, melyeken Gyöngyi is részt vesz majd. Elismeréssel szólt a Jókai Mór Kultúregyesület vezetőiről és tagjairól, akik gondoskodnak arról, hogy történjen valami a táncon és nótázáson kívül is, lehetőséget adnak azoknak, akik ecsettel a kezükben alkotnak újat.
Konyhából műterem
Tatai Gyöngyi másfél éve foglalkozik festészettel amatőr szinten, azóta, hogy részt vett egy eszéki műhelyfoglalkozáson. A műhely résztvevői profi instruktorok közreműködésével alkottak, és megadott témákból választhattak. Ez az alkalom hozta meg számára a kedvet, hogy kibontakoztassa tehetségét, amit talán volt is kitől örökölnie, hiszen testvérei közül többen is foglalkoznak a művészet ezen formájával, ugyancsak amatőr szinten.
– Másfél éve folyamatosan alkotok, általában a konyhában, ami ilyenkor festőműhelyként is funkcionál. Ami a témáimat illeti, a természet, a virágok, az érzelmek, a képzelet visszatérő motívumaim, az élet számos területéről merítek ihletet. Hasznos volt számomra az is, hogy csatlakoztam egy amatőr festőket tömörítő Facebook-csoporthoz, ahol én is megosztom munkáimat. Itt nálamnál tapasztaltabb alkotók számos hasznos ötlettel, tanáccsal, építő jellegű kritikával látnak el. De családomtól és ismerőseimtől is pozitív visszajelzéseket kapok, a legfőbb motiváció számomra mégis maga az alkotás öröme, amikor elégedett vagyok saját munkámmal – állítja Gyöngyi.
Eddig kizárólag akrillal alkotott, de szívesen kipróbálna más technikákat is, az akvarellben is lát fantáziát. A családtagok kérésére próbálkozott már azzal, hogy valamelyiküket fényképről lefesse – ezen a téren még van mit fejlődnie – jegyezte meg –, de ami késik, nem múlik.
Festészetében gyakran az absztrakt kifejezésmódot választja, melynek során egy sokkal szabadabb alkotási folyamatban vehet részt. Tervek és megkötések nélkül ül le a vászon elé, és hagyja, hogy a kezét vigye az ecset, a véletlenszerűség pedig inkább pozitív meglepetéseket tartogat számára, hiszen nehezen csalódhat az ember, ha nincsenek elvárásai.
Munkáiból az életszeretet köszön vissza
Elvont és realista festményeiből is az életszeretet – az otthon- és családcentrikusság (sepsei utcakép), a természet tisztelete (virágok, vízpartok), a zene szeretete (gramofon, zongora, hegedű) – köszön vissza. Alkotásaiból pedig kicsit megismerhetik Gyöngyit is, aki sohasem ücsörög csendben, mert zene mellett hangulatosabb a családi ebéd, az alkotás, vagy épp a házimunka; aki mindig szívesen utazott és sokfelé megfordult élete során; aki nyaranta „tyúkanyóként” várja haza ma külföldön élő testvéreit a szélrózsa minden irányából; aki szívesen ül a csónakban horgászbottal a kezében ugyanúgy, mint a vászon mögött, mert unatkozni akkor sem muszáj, ha az ember nyugdíjba ment.
