A laskói Klájó Annát a rajzolás, az ábrázolás művészete már kisgyermekkorában elbűvölte. A családban többen is tehetséges rajzolók voltak. Anna, aki ma már boldog nagymama, sőt dédnagymama, csak egy éve kezdett el festeni.
Sok más művészhez hasonlóan főként saját örömömére, megnyugtatására kezdett el a laskói Klájó Anna is festeni, de mivel egyre több biztatást és elismerést kapott az utóbbi időben, barátkozni kezdett azzal a gondolattal, hogy úgymond a nagyközönségnek is megmutatja munkáit. Én az egyik ismerősőmnél láttam meg az egyik, piros pipacsokat ábrázoló képét, ami nagyon megtetszett, és fel is keltette kíváncsiságomat.
A településen egyébként varrónőként ismert asszony lakásába lépve kézimunkák, horgolt terítők, gobelinek és az általa festett képek sokasága fogad. Mindezek kézügyességét, szépérzékét bizonyítják.
– Nagyon régóta kézimunkázom, a gyerekeimet és unokáimat is kistafíroztam velük. Korábban pedig gobelinképeket is varrtam. Ez most egy kicsit háttérbe szorult, igaz, a horgolás még mindig az egyik kedvenc kikapcsolódáson – mondja Anna, majd a feje fölött, a falon lógó utolsó vacsorát ábrázoló 2×1 méteres terítőt mutatja. Közben előkerül az A4-es lapra festett virágokat, tájképeket, árnyékképeket rejtő mappa is.
A festés megnyugtatja
Sorra mutatja őket, és folyamatosan magyarázza, melyik képen mit javítana ki. Az első rajzoknál gyorsan továbblapoz, mintha szégyellné őket. Tanácsot és segítséget nem kapott senkitől, így autodidakta módon sajátította el a festészetet. Folyamatosan kísérletezett, az első virágokon még látszik a határozatlan ecsetvonás, a kásőbbieken már sokkal határozottabbak a vonalak. Azt mondja, soha nem készít vázlatot, rögtön az ecsettel fest, általában este vagy hétvégenként Kitti unokájával együtt.
– Esténként, amikor már váratlan vendég sem toppan be hozzánk, akkor ülök le festeni. A festés megnyugtat, kikapcsol. Olykor annyira belemerülök egy-egy minta megalkotásába, hogy egyszerűen nem tudom letenni az ecsetet, és van, hogy már éjfél is elmúlik, amikor abbahagyom. Hétvégenként viszont Kittivel, az unokámmal festünk, nagyon örülök neki, hogy őt is ennyire érdekli a dolog. Eleinte valóban csak a saját kikapcsolódásom volt a cél, aztán a családomtól is egyre nagyobb biztatást, támogatást kaptam. Több képet ismerősöknek, barátoknak névnapra vagy születésnapra vittem ajándékba, és nagy elismerés volt számomra, amikor ezek után újabb és újabb megrendeléseket kaptam.
A virágmotívumok a falakon is megjelennek
A virágok után tájképek, árnyékképek jöttek, és több olyan megrendelést is kapott, mely szerint a templomot vagy éppen csendéletet kellett fekete-fehér technikával megfesteni. Ha valamelyik újságban megtetszik neki egy kép, azt is lerajzolja. Divat lett a falakra festett motívum is, így azzal is próbálkozott már, nemcsak saját lakásának a falait díszítette már ki, egy-két ismerőstől és rokontól is kapott már felkérést, így a virágmotívumok már a falakon is megjelentek.
A temperarajz mellett szívesen festene vászonra olajfestékkel is, és szívesen részt venne alkotótáborban is, ahol tapasztalatot és segítséget kaphatna a „profiktól”.
Ez egyelőre csak terv, addig is esténként újra és újra előveszi a temperakészletét, és egymás után örökíti meg a piros pipacsokat, a kék búzavirágot vagy a napraforgót.
