Beszélgetés Jankovics Róberttel, a HMDK ügyvezető elnökével
Jankovics Róbert, a HMDK ügyvezető elnöke volt már Eszék-Baranya megye Magyar Kisebbségi Tanácsának az első embere is, ugyanis a HMDK két ciklusban is abszolút többséget szerzett a 25 tagú testületben. Így négy éve az országos koordinációt is a HMDK által támogatott képviselők alakították meg, a zágrábiakkal együtt, Andócsi János és Szekeres Péter társelnökségével. A MESZ, amelynek országosan 4 képviselője lett volna az akkor 12 tagú országos koordinációban, nem képviseltette magát az alakuló ülésen, és négy évig részt sem vett a munkájában.
– Ki alakíthatja meg a Horvátországi Magyar Kisebbségi Tanácsok Országos Koordinációját?
– Országos koordinációt a magyarok esetében12 megye kisebbségi tanácsa és kisebbségi képviselője hozhat létre akkor, ha több mint fele, vagyis 7 megye támogatja. Kisebbségi tanácsok pedig azokban a megyékben alakulhatnak, ahol a magyarok létszáma meghaladja az 500 főt, ezek 25 fős testületek. Ahol ennél kevesebb magyar él, ott csak képviselőt választhatnak az emberek. De az országos koordináció létrehozásánál a tanácsok és a képviselők egyenrangúnak számítanak, vagyis a 7 alapítónak mindenképpen meg kell lennie!
– A MESZ ennek ellenére megalakította a koordinációt három megyei testülettel, Eszék-Baranya megyével, Vukovár-Szerém megyével és Bjelovar-Bilogora megyével. Ők arra hivatkoznak, hogy megváltozott a törvény!
– Ez egyszerűen nem igaz! Aki erről szeretne megbizonyosodni, az lapozza fel a Hivatalos Közlöny idei 34. számát. Röviden: egyértelmű, hogy ezek a törvénymódosítások semmilyen formában nem változtatták meg az országos koordináció megalakulásának feltételeit, egyszerűen csak lehetővé tették a kisebbségi tanácsok bejegyzését a Közigazgatási Minisztériumnál a hivatalos végzések kiküldése nélkül is, amelyek formai előfeltételei az országos koordináció bejegyzésének. Ahhoz, hogy megalakulhasson az Országos Koordináció, az alakuló ülésén legalább hét megyei tanácsnak/képviselőnek kell jelen lennie, így a MESZ által összehívott «valami» semmiképpen sem tekinthető alakuló ülésnek, ehhez a MESZ egyszerűen nem elég!
– Milyen koordinációt tudna támogatni a HMDK?
– Az országos magyar koordináció a horvátországi magyarság egységét lenne hivatott szimbolizálni, és ezt a HMDK az elejétől fogva támogatta.
Az előző ciklusban a HMDK egyenrangúnak tekintette a 25 tagú testületeket a képviselőkkel. Nem volt hátrányos megkülönböztetés a megyei magyar képviselők felé, amit a jelenlegi ciklusban a MESZ képviselői mindenáron erőltetnek! A MESZ önző hozzáállására, vezetőinek önteltségére is rávilágított a múlt heti «alakuló ülés», hiszen a tizenkettőből csak a maga által jelölt hat nyertes megyei önkormányzatot (3) és megyei képviselőt (3) hívta meg, a többit nem. Mi most is támogatjuk a horvátországi magyar kisebbségi tanácsok és képviselők egységének megteremtését, ugyanis egyenrangúnak tekintjük a megyei tanácsokat és a megyei képviselőket. Hiszen a saját közösségükben mindannyian rendkívül fontos szerepet töltenek be. Ezért is támogatják képviselőink, hogy az Országos Koordináció vezetését az egyetlen olyan megyei önkormányzat vegye át, amely nem tartozik sem a MESZ-hez, sem a HMDK-hoz: a zágrábi magyar kisebbségi tanács. Ez akár történelmi esély is lehet a horvátországi magyarság egységének a megteremtése szempontjából!
– Ha a MESZ hozzáállását úgymond rávetítenénk a többi horvátországi kisebbségre, hogy alakulna akkor a helyzet?
– Amennyiben országos koordinációt valóban csak a megyei tanácsok alakíthatnának – ahogy azt a MESZ-esek elképzelték –, anélkül maradnának a Horvátországban élő macedónok, ukránok, ruszinok és németek is, mivel csak egy megyében van tanácsuk, a többiben megyei szintű képviselőt választottak! Ha ez megtörténhetne, a kisebbségi alkotmányerejű törvény szövege és szelleme is komolyan sérülne. A MESZ-es eljárás hátterében egyébként ott van a szervezet belső feszültségeinek oldását célzó szándék, hiszen a parlamenti választások előtt Kelt azzal kenyerezték le, hogy ő lesz majd az országos koordináció elnöke.
– Hogy történhetett meg, hogy a négy évvel korábbi Tengermelléki-Fennsíki és Isztria megyei 25 tagú magyar tanácsok ebben a ciklusban már csak képviselői szintre „süllyedtek”? Ezek, ha jól tudom, HMDK-s testületek voltak? Valóban így megfogyatkozott a magyarok száma a tengermelléken?
– Felettébb furcsa és érthetetlen, hogy már megint a magyarokon, és ezen belül is a HMDK-n statuált példát a volt horvát kormány. Ha összehasonlítjuk a hivatalos választói névjegyzék adatait más kisebbségekéivel, világosan látszik a kettős mérce. Isztria és a Tengermelléki-Fennsíki megyében azért választottunk most képviselőt tanácsok helyett, mert egyik megyében a hivatalos választói névjegyzékben 496, a másikban pedig 444 magyar van nyilvántartva. Miközben például a Sziszek-Moslavina megyében élő albánok tavaly ismét 25 tagú megyei önkormányzatot választhattak, habár a választói névjegyzékben csak 364-en szerepelnek. Ugyanígy a Varasd megyében élő szlovénok is 25 tagú megyei önkormányzatot választottak, habár összesen csupán 360 ilyen nemzetiségű választópolgárt tartanak hivatalosan nyilván. Hogy miért rajtunk csattant megint az ostor, Sója egészen biztosan tudja a választ. Mi csak sejtjük: a MESZ választási koncepcióját tervezők abban bíztak (kiderült, joggal), hogy jóval nagyobb eséllyel indulnak neki a választásoknak ebben a két megyében, ha nem 25 tagú testületet, hanem csupán egyetlen képviselőt választanak (az előző ciklusban ezekben a megyékben a MESZ-nek nem volt egyetlen jelöltje sem – a szerk.). A kisebbségi tanácsi választásokat tavaly az a kormány írta ki, amelynek a többségi támogatottsága a parlamentben Sójától függött! Ennek bizony ára volt. Az egészben az a szomorú, a „tetteseket” egyáltalán nem érdekelte, hogy az isztriai és a rijekai (és környékbeli) magyaroknak ebből milyen kára származott.
