Egy anya szeretete nem mindig feltétel nélküli. Előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor az öröm és a melegség helyett fájdalmat és szenvedést okoz. A már felnőtt gyerekek pedig gyakran évekig élnek együtt az ilyen egészségtelen szeretet következményeivel.
P. az anyja gondoskodása alatt nőtt fel. Apját nem is ismerte, alig pár hónapos volt, mikor cserbenhagyta őket. Akkor még nem tudott anyával együtt érezni, nem tudta átélni a veszteség okozta bánatot. Élvezte a sok szeretetet, babusgatást, és csak anya létezett neki a gyermeki boldogság világában.
Csakhogy az évek múltak, és ez a szeretet az állandó jellegű irányításba torkollt.
Anya állandóan kritizálta, minden tevékenységét kijelölte. Soha nem akart zongorázni tanulni, de anya ráerőszakolta. A sportban sem tudott kedvére részt venni, mert anya mindig mást talált ki számára. Szinte elnyomta minden gyermekkori vágyát, mert még a barátokat is ő válogatta meg. Nem volt szabad sírnia vagy panaszkodnia, mert az nem férfias dolog. P. pedig tűrte a zsarnokoskodást, és férfihoz illően hallgatott és szenvedett, és megbékélt anyja terhelő követeléseivel. Próbált hazugságokat alkalmazni, hogy ne okozzon csalódást anyjának, hogy elkerülje a szemrehányást, de attól félt, hogy hozzá fog szokni, és felnőtt korára már reflexszé válik.
Hazugságaival csak érzelmeit akarta elrejteni. Sajnos anyja az irányítás megszállottja lett. P. szerelmes lett az évfolyamtársába – először próbálta titkolni. Persze, hogy beleszólt a párkapcsolatába is, mert fiát személyes tulajdonának tekintette.
P. őrlődött a két nő között. Ő már felnőtt férfinak tartotta magát, kereste saját függetlenségét és boldogságát. Barátnője szerette őt, de később rájött, hogy legyőzhetetlen ellenfele van. Kapcsolatuk csődöt mondott, amikor a közös életüket próbálta megtervezni és irányítani az anya.
P. csak hallgatott, szenvedett, és hagyta, hogy szerelme is elhagyja. Beletörődött, hogy anyja uralkodik felette. Nem volt lelkiereje, hogy megküzdjön a zsarnoksággal, mert erre persze nem tanította meg az anyja.
A mai napig is kettesben élnek a családi házban. Mos, főz, takarít, mert anyja már az ágy széléről irányítgatja őszülő fiát.
P. soha nem tanulta meg értékelni önmagát, nem lehettek saját igényei és vágyai, elfogadta az anyai törődést, a szeretetet, aki így tette tönkre egyetlen fia életét.
