A vörösmarti Kollár Bözsi néni személyes sorsában a kisebbségbe került drávaszögi magyarság 20. századi történelme tükröződik. Élete meghatározóbb időszakiról mesélt, például arról, amikor gyerekkorában a szerb tanító azért büntette meg, mert társainak azt mondta, Vörösmart korábban Magyarországhoz tartozott. Beszélt a második világháborús eseményekről is. A sok szomorú történet között egy olyan is van, amelyre szívesen gondol vissza: 1941 áprilisában a bevonuló magyar katonákat népviseletbe öltözve, szavalattal köszöntötte.
Vörösmarton kölcsönsegélyező-egylet működött az első világháború végéig
Nemcsak Bözsi néni, hanem házának falai is sokat tudnának mesélni a múlt század eseményeiről, ha szóra tudnánk bírni őket. A fő utcára néző épületetet Bözsi néni apja, Kollár József vásárolta.
A házat 204 éve, közös erővel építették föl jómódú vörösmarti gazdálkodók, hogy a kölcsönsegélyző-egyletnek legyen székháza. Bejárati ajtaja fölött még ma is márvány betűkkel hirdeti egykori funkcióját. A kölcsönsegélyző-egylet az első világháború végéig működött. A második világháború idején kórháznak használták.
A királyi Jugoszlávia idején nem beszélhettek magyarul az iskolában
Bözsi néni két évet járt magyar iskolába, majd az új délszláv állam megalakulása után szerb tanítót helyeztek az iskolába, aki megtiltotta a diákoknak, hogy magyarul beszéljenek.
Bözsi néni nemzeti színű szalaggal díszített piros bársonypapucsban járt iskolába. Szívesen mesélt az osztálytársainak Budapestről, ahol apjával rokonlátogatáson járt kilencéves korában, és sokszor mondogatta a gyerekeknek, hogy nem is olyan régen Vörösmart is Magyarországhoz tartozott. Édesapja ugyanis már gyerekkorában „belésulykolta“ a magyarságot. Az egyik gyerek beárulta a tanítónak „magyarkodását“ , aki büntetésből bezárta őt barátnőjével az iskolába a tanítás után. Bözsi néni nem esett kétségbe, kimászott az ablakon, és kolbászt, lekvárt, kenyeret vitt otthonról a „fogságba“, így téve elviselhetővé büntetésüket.
A második világháború elől Pécsre menekült
A második világháború elől Bözsi nénit Pécsre menekítették szülei. Egész idő alatt nem hallott szüleiről, Vörösmartról semmit, nagyon vágyott már haza, így az első adandó alkalommal haza is jött. A karácsony előtti napon egy szerelőkocsi indult Pécsről Pélmonostorra. Bözsi néni jóban volt a vasutassal, aki felajánlotta neki, hogy vele utazhat a szerelőkocsin. Előtte Pécsett karácsonyfát és ajándékokat vásárolt a családnak. Este ért Pélmonostorra, így az állomáson kellett volna megvárnia a reggelt. Ekkor eszébe jutott a vasútállomással szemközti kocsma, melynek a tulajdonosa tőlük szokott bort vásárolni. Bözsi néni családja szőlészettel foglalkozott, 47 méter hosszú pincéjük volt, és 40-50 hold szőlőültetvényük. De a vendéglő már nem volt sehol, lebombázták. Viszont az állomás irodájában magyar vasutasok dolgoztak, megengedték, hogy ott éjszakázzon. Másnap reggel többen is összegyűltek, akik Csúzára, Vörösmartra, Kiskőszegre indultak, velük tartott Bözsi néni is. Két nagy bőröndjét otthagyta a vasutasoknál, csak a karácsonyfát és az ajándékokat vitte magával. Gyalog mentek. Bözsi néni Hercegszőlősön találkozott a testvérével, Erzsivel, akit sikerült meglepnie a karácsonyfával és az ajándékokkal. Szülei érte mentek Vörösmartról. Látszott rajtuk, hogy megviselte őket a háború.
Vörösmarton egyedül Bözsi néniék nem lakhattak 1944 novemberétől a saját házukban, mert a partizánok és az oroszok kórháznak használták. Mielőtt elmentek volna, kifosztották, az ablakait kiverték. A Kollár család siralmas állapotban foglalhatta vissza otthonát. Egy szobát tudtak berendezni, a bútorok nagy részének, a ruháknak, az edényeknek, matracoknak lába kelt. Bözsi néni megtalálta a pincébe rejtett szentképeket, melyek épségben megúszták, így azok üvegeivel pótolta ki a kitört ablakokat. Mint mindig, akkor is igyekezett kihozni a helyzetből a legjobbat. És sohasem hátrált meg. Amikor a rendszer a fiatal vörösmarti lányokat arra kötelezte, hogy a kórházban ápolják a partizánokat, Bözsi néni betegséget színlelt, úgy próbálta kihúzni magát. Orvost hívattak, hogy bebizonyítsák, csak szimulál. Mikor az orvos megvizsgálta, kiderült, valóban 40 fokos láza van, vagyis a Teremtő segített neki abban, hogy kivonhassa magát a nem lányoknak való feladat elvégzése alól.
Az emlékek közül kiemelkedik az a nap, amikor a Drávaszög visszakerült Magyarországhoz.
– 1941 áprilisában, pont nagyszombaton jöttek a magyar katonák. Népviseletbe öltözve, asztalon állva szavaltam, úgy köszöntöttem őket. Meg is vendégeltem néhányukat húsvéti sonkával – emlékezett vissza Bözsi néni.
{fcomments}
