Május első vasárnapján hagyományosan az édesanyákra emlékezünk. Ők azok a csodálatos, senki mással össze nem hasonlítható fontosságú teremtések, akik életünk első pillanatától kezdve ott állnak mellettünk, a kezünket fogják és gondunkat viselik.
Az anyák napját mindenki számon tartja, de országonként eltérően ünneplik. Nem csak az időpont, de az ünnep köré csoportosuló hagyományok is eltérnek a különböző kultúrákban.
Az Egyesült Államokban és Kanadában karácsony és a Valentin-nap után ez a harmadik kereskedelmi szempontból legjelentősebb alkalom. A telefonvonalak izzanak, az üdvözlőlap és a virágok árusítása éves csúcsokat döntöget, az éttermekben pedig már hetekkel korábban lefoglalnak minden asztalt. Ausztráliában a hagyományoknak megfelelően mindenki szegfűt visel a ruháján: a színes szegfű azt jelképezi, hogy az illető édesanyja még él, a fehér szegfűvel pedig az elhunyt szülő előtt tisztelegnek. Mexikóban azonban nem csak az édesanyákat ünneplik ezen a napon: itt fontos egyházi esemény is, amikor Szűz Mária előtt róhatja le kegyeletét minden hívő.
Anyák napja Várdarócon és Kopácson
Egyesületeink, az iskolások, óvodások minden évben nálunk is különös figyelmet szentelnek az anyák napjának, és egy-egy zenés-verses rendezvénnyel, kisebb ünnepséggel mondanak köszönetet a tengernyi jóságukért, a gondoskodásért.
Várdarócon és Kopácson a települések egyesületei, a Várdaróc Magyar Kultúregyesület, a kopácsi HMDK-alapszervezet és az Arany János Kultúregyesület a helyi óvodásokkal és iskolásokkal közösen ünnepelte az édesanyákat.
Mindkét településen az óvodások és iskolások műsorát gyermektánccsoportok produkciója is színesítette, az Alfalusi Vegyes Kar és a sepsei HMDK népdalköre pedig énekszámaival nemcsak az édesanyákat, hanem a nagymamákat is köszöntötte. A műsorokat a három település fiataljaiból alakult Alfalusi Tánccsoport zárta, legújabb pörgős produkciójukkal mindkét faluban nagy tetszést arattak.
Végül pedig a HMDK jóvoltából a gyerekek egy-egy szál virággal köszönték meg az anyukáknak és a nagymamáknak a törődést és a szeretetet.
A várdaróci rendezvény érdekessége volt az 1963-ban készült gyerekrajzokból összeállított kiállítás, amelyeket a laskói általános iskola egykori diákjai készítettek. A közönség tagjai közül többen is viszontláthatták saját alkotásukat. A rajzokat Varga Mária, Svájcban élő laskói származású festőművész őrizte meg, aki egy ideig rajzot tanított az általános iskolában, ő bocsátotta a várdaróci egyesület rendelkezésére.
