Múlt heti számunkban írtunk a vinkovcei képkiállításról, amelyet a Múzeumok éjszakája program során rendeztek. A tárlaton olyan fotókat állítottak ki, amelyek a vinkovcei magyar családok történetét mutatják be. Ezek közé tartozik a Pozsár és az Ács család is, akik a 20. század második felében választották lakhelyüknek a Vukovár-Szerém megyei települést.
Vinkovci múltjában jelentős nyomot hagytak a városban élt magyarok. Számukra a korabeli magyar állam 1895-ben iskolát létesített. A vinkovcei vasút építése is egy magyar nevéhez kapcsolódik: Knóthy Árpádnak köszönhetően lett a város jelentős vasúti csomóponttá a 19. század második felében. 1878-ban, amikor az első síneket lefektették, mindössze 9 magyar nemzetiségű család élt Vinkovciban, azonban ez a szám a következő évben már 311-re nőtt.
A későbbi statisztikák sajnos a vinkovcei magyarság fogyásáról tanúskodnak: 1900-ban még több mint 800 magyar élt a városban, a század közepére ez a szám a felére csökkent, a 2011-es népszámláláskor pedig már mindössze 164-en vallották magukat magyarnak.
Fotók, a múlt őrzői
A múlt heti fotókiállításon olyan családok régi fényképei voltak láthatók, akik már régóta részei a vinkovcei magyar közösségnek. Ezek közé tartozik az Ács család is.
Ácsék 1909-ben költöztek Szlavóniába Magyarországról, és Tordinciban telepedtek le.
– A dédnagyapám, idősebb Ács József azért települt át Szlavóniába, hogy földműveléssel foglalkozzon. Családunk 1963-ban költözött Vinkovciba, ahol édesapám földet vásárolt, és most én is mezőgazdasággal foglalkozom, csak sokkal nagyobb területen, és persze ma már traktorral művelem meg a földet, nem pedig lóval, mint az elődeim – mondta Ács Rudolf.
Neki pedig a fia segít a munkában, habár csak „mellékállásban”, mert főállásban mezőgazdasági gépeket árusít.
Rudolf és felesége, Marica tagjai a Vinkovcei Magyar Kultúregyesületnek, énekelnek a kórusban, ahogy lányuk, Marianna és Rudolf testvére, Mónika is, aki szintén Vinkovciban él.
Az Ács család mára számos utóddal büszkélkedhet, és a lehetőségekhez mérten igyekeznek megtartani anyanyelvüket és kultúrájukat.
Pozsárék története Kórógyon kezdődik. Innen költözött ifjabb Pozsár József 1972-ben Vinkovciba, miután eszéki munkahelyéről ide helyezték. Vasúti alkalmazottként dolgozott nyugdíjas koráig.
– Az én feladatom volt a biztosító- és jelzőberendezések kezelése. Éjjel is szükség volt rám a vasútnál. Azért költöztünk Vinkovciba, mert az állásom feltétele az volt, hogy állandóan a közelben legyek. Rugalmasságot követelt, viszont nem volt nehéz, szerettem ezt a munkát – mondta Pozsár József.
Feleségével ma is Vinkovciban élnek, és egyik lányuk is a szülővárosában alapított családot.
– A gyerekeink Vinkovciban jártak iskolába, ahol nem volt magyar iskola, de én gondoskodtam róla, hogy megtanuljanak írni és olvasni az anyanyelvükön, később pedig az unokáinkkal foglalkoztam hasonlóképpen – nyilatkozta Pozsár úr. Egészsége sajnos nem teszi lehetővé, hogy eljárjon a kultúregyesületbe, felesége, Mária viszont aktívan kiveszi a részét a közösségi tevékenységből.
A kultúregyesület összetartja a vinkovcei magyarokat
A Vinkovcei Magyar Kultúregyesület 2012-ben alakult. Elnökének Turić Juliannát választották, az alelnöki tisztséget pedig Varga Pál és Ács Rudolf töltik be. Parányi, de összetartó magyar közösséget alkotnak, minden erejükkel arra törekszenek, hogy ápolják a magyar hagyományokat.
Ács Rudolf lapunknak beszámolt az idei tervekről is: március 15-e alkalmából ünnepi megemlékezést rendeznek, és idén is lesz kórustalálkozó, Vinkovci város napja alkalmából kézimunka-kiállításra kerül sor, augusztus 20-án pedig a magyar államalapítás napját ünneplik majd.
Az egyesület keretei között vegyes kart működtetnek, azokat a nótákat, népdalokat szólaltatják meg, amelyeket egykor nagyszüleik, dédszüleik is énekeltek. Igyekeznek minél több fiatalt – és természetesen idősebbet is – bevonni az egyesületi munkába, hogy még sokáig ápolhassák ezen a vidéken a magyar hagyományokat.
{fcomments}
