A csengőszó a diákévek utolsó napjaira hívta fel a végzősök figyelmét: a Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központban (Eszék) idén kilenc tanuló ballagott. Búcsú az iskolától, izgalom az érettségi vizsgák miatt, mit fogok csinálni az érettségi után – ilyen és hasonló gondolatok, érzések kavarognak a diákok fejében.
Ismét eltelt egy iskolaév, megint egy új korosztály számára ért véget a diákélet.
A végzős osztályok már hónapok óta készülnek erre az alkalomra, amely jelentős mérföldkő az életükben. A ballagási ruha kiválasztása, a tabló megtervezése, a fényképezkedés – ezek voltak a kellemesebb feladatok. Az érettségi a stresszesebb része a dolognak, melytől mindenki tart, és minden diák számára nagy megkönnyebbülés, ha sikeres a vizsga. De a történet folytatása, a továbbtanulás vagy a munkába állás sem olyan távoli dolog már a végzősök számára, amelyek ugyancsak súlyként nehezednek a vállukra.
Május 16-a, a ballagás napja
Idén kilenc középiskolás ballagott az eszéki magyar iskolaközpontban: az általános gimnáziumból Suk Dóra, Suk Tereza és Virág Gergely, a szállodaipari és idegenforgalmi technikus szakról Dankos Valentin, Hegedűs Kristóf, Kanalas János Ferenc és Majer Luisa, a bolti eladó szakról pedig Magos Károly és Obermajer Tamás.
– Hiányozni fognak az osztálytársaim, mostanra szinte egy családdá kovácsolódtunk össze. Biztos vagyok benne, hogy ezután is fogunk még találkozni, még ha nem is olyan gyakran, mint eddig – mondta Suk Tereza, az általános gimnázium végzőse.
Hangsúlyozta, mennyire hasznosnak tartja, hogy a Központba járhatott, ahol anyanyelvén tanulhatott, családias légkörben, megértő és segítőkész tanároktól. Megemlítette a felejthetetlen kirándulásokat és a tanulmányi versenyeket is, melyeken mindig örömmel vett részt.
Ősztől folytatja tanulmányait, idegennyelv-ismereteit fejlesztené tovább. Az egyetem elvégzése után pedig legszívesebben olyan munkát vállalna, amely során beutazhatja a világot.
Tervei megvalósításához a legközelebbi lépés az érettségi. A június 14-én kezdődő vizsgákra már most szorgalmasan tanul, a sikert nem bízza a szerencsére.
A Központ diákjai is részt vettek a végzősök közös táncában
A ballagás utáni napon került sor a quadrillére (francia négyes), melyet a végzős középiskolások ugyanabban az időpontban táncolnak Európa-szerte. A táncnak Horvátországban is hagyománya van. Eszék-Baranya megyében idén közel háromezer érettségiző perdült táncra Eszéken, Đakovón, Valpovón, Našicén, Pélmonostoron és Donji Miholjacon.
Eszéken ezúttal is a Županijska utcában került rá sor, a táncoló tömeget Eszék összes középiskolájának a végzősei alkották. A magyar központ középiskolás ballagóinak többsége is részt vett benne.
Majer Luisa is örült, hogy részese lehet a közös táncnak, melyben ilyen sok diáktársával járhatta ugyanazt a táncot.
– Egy hónap alatt kellett felkészülnünk a táncra. Először azt hittük, kevés lesz, mivel csak tornaórán gyakoroltunk heti két alkalommal. A végeredmény mégis felejthetetlen volt. Jó volt táncolni egy ilyen különleges alkalmon, ami csak egyszer adatik meg az életben – mondta Luisa.
A tánc után osztálytársaival nem hagyták ki a végzősök legbulisabb összejövetelét, a Norijadát sem. Az érettségizők számára rendezett zenei fesztiválra Eszék óvárosában került sor.
A fiatalok – jobb híján – külföldre készülnek
A ballagás és az azt követő programok után most Luisa is az érettségire készül. Már azt várja, hogy július 21-én kiosszák a bizonyítványokat, és tervei szerint folytathassa az életét.
– Ausztriába megyek a nővéremhez, ott fogok munkát keresni. Nem tudom még, mit hoz az élet, nem biztos, hogy végleg maradok, de hozzá tudnék szokni ahhoz is. Németországban születtem, kétéves koromban költöztünk Horvátországba. A német nyelvvel nincs különösebb gondom – mondta Luisa.
Hozzátette, az is szerepet játszik a döntésében, hogy nővére már Ausztriában él.
Hasonló kilátásokkal tekint a jövőbe Obermajer Tamás is.
– Nincsenek különösebb terveim, munkát szeretnék találni, a többi majd kialakul. Tisztában vagyok vele, hogy idehaza milyen nehéz elhelyezkedni, pláne tizennyolc évesen, ezért én sem zárom ki a lehetőségét annak, hogy külföldön próbáljak szerencsét – mondta Tamás. Hozzátette, mégis inkább itthon szeretne olyan munkát találni, ami közel áll hozzá, hogy ne kelljen elhagynia szülőhelyét.
Minden végzős legfőbb célja a megfelelő életminőség, s ha úgy látják, hogy ezt csak külföldön érhetik el, azt senki sem róhatja fel nekik. A nagy kérdés az, hogy idehaza miért nincs erre lehetőség, és az országnak miért nem érdeke a lakosság szülőföldön marasztalása.
Csak reménykedni tudunk, hogy a közeljövőben ez a tendencia megváltozik.
 idén kilenc tanuló){kind=link}