A csúzai Jókai Mór Kultúregyesület Pódium Amatőr Színjátszó Társulata erre a hónapra „vándorszínházzá” avanzsált, négy településen is bemutatja Kéri Ferenc Ganédomb című népi tragikomédiáját.
Négy települést fognak „becserkészni”, a hétvégén már kettőn jártak: szombaton Sepsén, a HMDK helyi alapszervezete fogadta a társulatot a székházában, vasárnap pedig Laskón voltak, ahol a helyi ifjúsági egyesület volt a házigazda.
Mindkét helyszínen jókedvtől, kacagástól és vastapstól voltak hangosak az előadások. A siker mindkét feltétele, vagyis a színdarabválasztás – Kéri Ferenc majd egyórás, fekete humorban gazdag darabja – és a színvonalas előadás is adott volt.
A sepsei magyar házban és a laskói Vitéz-házban is szabadtéren játszottak az amatőr színészek, mint ahogy az egy igazi vándorszínháztól elvárható.
„Mohamed a hegyhez”
A vándorszínház ötletéről Pinkert Ilona, a Pódium vezetője és oszlopos tagja beszélt lapunknak.
– Amikor még az Újvidéki Művészeti Akadémiára jártam, az évzáró vizsgánkra a Tanyaszínházban került sor, ami ugye egy vándorszínház, s amelynek az előadásain az utóbbi években többször is részt vettünk a Pódium tagjaival. Tehát az ötlet egyrészt ebből a nosztalgiából eredeztethető. A másik ok az, hogy a Pódiumnak sajnos kevés szereplésre van alkalma. Az újbezdániak meghívnak bennünket a színjátszó estjükre, ezenkívül van két saját rendezvényünk, a MASZITT és az évzáró. Persze ezeken kívül is van lehetőségük szerepelniük a tagjainknak, hiszen szinte minden hónapban van valamilyen ünnep vagy műsor, amelyben közreműködünk egy-egy szavalattal vagy énekkel, de a tevékenység „irodalmibb” részére nem minden tagunk kapható. Ezért arra gondoltunk, „ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez”, vagyis hogy majd szervezünk magunknak vendégszereplést. Felkerestük a szóban forgó települések kultúrfelelőseit, akik szívesen vállalták a házigazda szerepét – tudtuk meg Ilonától.
A munka nem mindig könnyű, de lelkes a csapat
Kéri Ferenc Ganédomb című népi tragikomédiájával „turnéznak” tehát, amely a leghosszabb, 50 perces előadásuk, és amelyben valamennyien szerepelnek is. A Jókai Mór Kultúregyesület tavalyi évzáróján léptek színpadra először a darabbal, körülbelül egy hónap alatt tanulták be.
– Máshogy zajlik egy profi színháznál a munka, ahol a színésznek az a dolga, hogy megtanulja a szöveget és hogy „ott legyen”, minden más feladatnak megvannak a szakemberei. Nálunk mi, színészek vagyunk a kosztümösök, a díszlettervezők, mi felelünk a hangtechnikáért, és mindezt persze amatőr szinten, hobbiból, munka mellett. A fiatalabbak agya szivacsként issza be a szöveget, de nekem például le kell ülnöm és otthon is gyakorolnom kell a szerepemet – avatott be a háttérmunkába a csoportvezető.
Lovas szekér vagy traktor és pótkocsi helyett – mint ahogy a Tanyaszínház utazik – autókkal járják a településeket, hogy bemutassák szorgalmas munkájuk gyümölcsét.
A nevettetésre van igény
Megkérdeztem, próbálkoznak-e más műfajokkal is vígjátékon, bohózaton kívül. Azt a választ kaptam, ezt igényli a közönség, a falvak népe, akiket leginkább a kacagás ránt ki egy kis időre a munkával és gondokkal terhes hétköznapokból. Márpedig erre oda kell figyelni, hiszen az a tapasztalat, hogy egyre nehezebb megszólítani az embereket, egyre nehezebb megtölteni a székeket a nézőtéren, legyen szó bármilyen műsorról vagy előadásról.
És – vallotta meg Ilona – belőlük is a nevetés és a nevettetés hozza ki a legtöbbet.
Persze mégiscsak kísérleteznek mással is. Tavaly részt vettek az adácsi (Magyarország) Országos Falusi és Kárpát-medencei Színjátszó Találkozón, ahol szakmai zsűri értékelte az ő előadásukat is. Többek között azt a tanácsot kapták, próbálják ki magukat a vásári komédiában, így ebbe az irányba is nyitnak, amelynek az eredményét az idei csúzai évzáró rendezvényen mutatják majd be.
A kultúrmunka nem könnyű manapság, legyen szó színjátszásról, néptáncról, kóruséneklésről vagy bármiről, amikor annyiféle inger éri és távolítja el az embert, főleg a fiatalokat a kultúrotthonok hagyományos programjaitól.
– Sokszor feltettem már magamnak is a kérdést például egy kevésbé látogatott előadás után, hogy kell ez nekem? Aztán kifújtam magam és mindig arra jutottam, hát persze hogy kell – vonta le a tanulságot Ilona, hozzátéve, a társulat tagjai elsősorban saját magukat szórakoztatják, és amíg ez megvan, a többi másodlagos, ugyanakkor a néző is – akár a csekély számú közönség is – garantáltan jól szórakozik.
Falusi színjátszás: van, volt, lesz
Csúzán már az 1900-as évek elején foglalkoztak színjátszással. Az első darabokat egy pécsi színész tanította be a résztvevőknek. Békeidőkben mindig jól működött, több felvonásos, kosztümös darabokat játszottak a lelkes amatőrök. Szerkesztőségünk archív anyagából megtudtam, hogy kb. száz éve az amatőr színjátszás az első helyen állt a horvátországi magyar hagyományőrző tevékenységben. Az egyesületek az internet helyett az akkor működő horvátországi kultúrszövetséghez – a HMSZ elődjéhez – fordultak színdarabokért, szinte minden faluban működött színjátszó kör. Néhol még operettre is vállalkoztak, amely műfaj már nagyon komoly és alkalmas szereplőket igényel.
Az egyik – keltezés nélküli – cikkben például ez áll: „Három felvonásos színművet is napirendre tűztek a csúzaiak. A Piros bugyelláris-ra esett a választás, amelyet kéthónapos szorgalmas tanulás után január 16-án az Önkéntes Tüzoltó Egyesülés cégére alatt mutattak be. A kultúrotthon színházterme ez alkalommal zsúfolásig megtelt nézőközönséggel. Négyszázan nézték végig a bemutatót. Most vendégszereplésekre készül az együttes a szomszéd falvakba.”
Van, ami egészen máshogy fest ma, és van, ami nem változik száz év múlva sem.
