Ezúttal egy eszéki fiatal párral, Gerstner Krisztinával és Ret Márióval készítettem interjút, akik Norvégiából válaszoltak kérdéseimre. Egyebek mellett az a közös kettőjükben, hogy szeretnek világot látni. Legutóbbi útjuk a skandináv országokba vezetett, amelyet az ott szerzett élményeken túl a lánykérés tett feledhetetlenné.
„Ha meguntam, hogy mindig itt legyek, majd utazgatok, mert utazni élvezet“ – énekli a KFT zenekar mára klasszikussá vált slágerében. Ez a sor Krisztina és Márió mottója is lehetne, hiszen mindkettőjük lételeme az utazás.
Az egyik közös kirándulásuk szinte spontán módon, egy harkányi kávézással indult, amelyből egy ezer kilométeres körút kerekedett. Magyarország után Szlovákiába vezetett útjuk, majd Csehországot, Ausztriát és Szlovéniát is „kipipálták”, mielőtt hazatértek volna. A fárasztó, de felejthetetlen körutat követően egy alkalommal a bánsági Temesvárt (Románia) is megnézték.
Krisztinát már nem kell bemutatni olvasóinknak, vele már készítettünk interjút tanulmányaival kapcsolatban, a laskói könyvtár kapcsán, amelyet egy időben ő vezetett, illetve amikor a zánkai nyári táborban volt a gyerekek kísérője.
Jelenleg Eszéken élnek Márióval. Idővel szeretnének Krisztina szülőfalujába, Laskóra költözni, s ott élni, családot alapítani.
A nyarat a tengeren töltötték, Isztriában vállaltak szezonmunkát. Krisztina fordítással is foglalkozik, leggyakrabban horvátról és angolról fordít magyarra. Miután véget ért az idénymunka, elkezdték tervezni következő nagy útjukat.
Lánykérés Európa legészakibb pontján
„Szóba se jöhet Skandinávia” – énekli a KFT az említett Afrika című dal folytatásában. Ezzel viszont Márióék épp ellenkezőleg voltak, hiszen az észak-európai országokra esett a választásuk.
– Mivel titkos tervem a lánykérés volt, először Párizsra, a „szerelem városára” gondoltam, de ennél „eredetibb” ötletet kerestem. Kevésbé vonzódunk a meleg éghajlatú országokhoz, ezért végül úgy döntöttünk, északra megyünk – tudtuk meg Máriótól.
A norvégiai Nordkappot választották útjuk végállomásának, Európa legészakibb pontját, ahova autóval el lehet jutni.
Átutaztak Olaszországon, Ausztrián, Németországon, Belgiumon, Hollandián, Dánián. Sok mindent láttak és átéltek a 10 ezer kilométeres út során. Volt, ahol ítéletidő fogadta őket, máshol csodaszép természet, vízesések, utak és hidak a „semmi közepén”, sokféle emberrel találkoztak, akik a legkülönbözőbb helyeken és feltételek között élnek.
– Rengeteg nevezetességet láttunk, megnéztük a lélekzetállító eltzi várat Németországban, Svédország legnagyobb vízesését, Finnországban pedig, a „télapó” falujában rénszarvasszánon utaztunk. És ami a legemlékezetesebb maradt számunkra: a végállomáson, Nordkappon Márió megkérte a kezemet, én pedig boldogan mondtam igent – mesélte Krisztina.
– Számos helyen megfordultunk már együtt, az utazás mostanra a közös hobbink lett. Időközben szokásunkká vált, hogy hűtőmágneseket hozunk haza útjainkról, gazdagítjuk gyűjteményünket – tette hozzá párja, Márió.
Sok-sok ország szerepel még „bakancslistájukon”
A kb. húsznapos, tízezer kilométeres út, bár kimerítette pénztárcájukat, azért már tervezik a következőt. A varázslatos Erdélybe utaznának, ahol a Drakula-kastélyt néznék meg, ezenkívül más európai és külföldi úti céljaik is vannak: barangolás a Földközi-tenger körül, Amerika…. Remélhetőleg valóra váltják terveiket, és még sok-sok hűtőmágnest ragaszthatnak fel frizsiderükre.
