A nagybodolyai Szent Anna-templom mellett elhelyezett új információs tábla nemcsak a település több évszázados múltját tárja a látogatók elé, hanem a közösségi örökség megőrzésének fontosságára is ráirányítja a figyelmet.
Nagybodolya csendes, kis lélekszámú, szerény település a Drávaszögben, de gazdag múltja messze túlmutat méretén. Ezt a gazdag múltat teszi most még láthatóbbá és érthetőbbé az a nemrégiben elhelyezett információs tábla, amely a felújított Szent Anna-templom közvetlen közelében kapott helyet.
A kezdeményezés szorosan kapcsolódik ahhoz a többéves munkához, amelynek eredményeként a templom visszanyerte régi fényét. A megvalósult felújítás nemcsak egy épület megmentését jelentette, hanem egy olyan szimbolikus tér újjászületését is, amely évszázadokon át a helyi magyarság hitének és identitásának központja volt.
Az új információs tábla ezt a történetet egészíti ki, és ad neki kézzelfogható, mindenki számára hozzáférhető formát. A rajta olvasható szöveg a középkorig vezeti vissza a település múltját: Nagybodolya nevét már egy 1296-ból származó oklevél is említi, amelyben birtokper kapcsán kerül elő. A dokumentum tanúsága szerint a település már ekkor is jelentősnek volt tekinthető, hiszen a Karasica (Karassó) mindkét partján elterülő birtokként szerepelt.
A tábla szövege a település középkori életére is utal, amikor már templom állt ezen a helyen. A történelem viharai azonban ezt a vidéket sem kímélték. A török hódoltság idején a templom súlyos károkat szenvedett, majd az oszmán uralom megszűnését követően, a 18. században barokk stílusban építették újjá. A munkálatokhoz olyan jelentős történelmi személyek járultak hozzá, mint Savoyai Jenő herceg és később Mária Terézia is. Ekkor változott meg a templom titulusa is: Szűz Mária helyett Szent Anna oltalmába ajánlották.
A későbbi évszázadok során a templom tovább bővült és alakult, miközben a közösség életének meghatározó helyszíne maradt. A 20. század végének háborús eseményei azonban ismét nyomot hagytak rajta: az épület súlyos károkat szenvedett, berendezésének nagy része eltűnt, tornya megrongálódott. A helyreállítás hosszú folyamat volt, amely csak a békés reintegrációt (1998) követően indulhatott meg.
A 21. században új lendületet kapott a templom megmentése. A HMDK, valamint a magyar és horvát kormány és különböző intézmények támogatásával átfogó kutatások és felújítási munkálatok kezdődtek. A szakemberek megállapították, hogy az épület alapjai a korábban feltételezettnél is régebbiek, ami még inkább alátámasztotta jelentőségét. A több ütemben megvalósított rekonstrukció során megújult a tetőszerkezet, megerősítették a falakat, helyreállították a belső teret, és az eredeti arculat tiszteletben tartásával új elemekkel is gazdagították az épületet.
Ebben a folyamatban az információs tábla elhelyezése szimbolikus jelentőséggel bír. Nem csupán lezár egy fontos fejezetet, hanem új perspektívát is nyit: lehetőséget ad arra, hogy mindaz, ami eddig csak levéltári dokumentumokban vagy szakmai tanulmányokban volt hozzáférhető, most minden látogató számára érthető és átélhető legyen.
– Szerettük volna, ha az ide érkezők nemcsak egy szépen felújított templomot látnak, hanem meg is értik, milyen történetek, milyen sorsok és milyen közösségi erőfeszítések állnak mögötte. Ez különösen fontos a fiatalok számára, mert így tudatosulhat bennük, hogy honnan jövünk és miért fontos megőrizni az értékeinket – mondta Jankovics Róbert, a HMDK elnöke, aki hangsúlyozta azt is, hogy a kezdeményezés nem valósulhatott volna meg széleskörű összefogás nélkül. A helyi közösség, a szakmai szervezetek, valamint a magyar és a horvát állami támogatások egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy Nagybodolya ma ismét méltó módon mutathassa be örökségét.
