A Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének sepsei alapszervezete júliusban ünnepelte megalakulása huszadik évfordulóját. Ebből az alkalomból új székházba költöztek. Az ünnepi eseményre jelent meg dr. Lábadi Károly ny. egyetemi tanár, néprajzkutató Sepse könyve című falumonográfiája.
A drávaszögi település nevét egy 1227-es oklevél említi először. A kötet méltó emléket állít a nagy múltú településnek, amely számos háborút volt kénytelen átélni. Ennek ellenére lakossága mind a távoli múltban, mind a közelmúltban ragaszkodott a minden bőséggel megáldott szülőföldjéhez. A legtöbb lakosa 1890-ben volt, az összeírók 1083 főt vettek nyilvántartásba. A legutóbbi, 2011-es népszámláláskor mindössze 288-an lakták a falut.
Sepse soha sem néptelenedett el, bármennyire megfogyatkozott is a lakossága. Fennállása óta becslések szerint 18–20 generáció váltotta egymást.
A sepsei ember fő megélhetési forrását évszázadokon át a szőlészet biztosította. Emberemlékezet óta gazdag és nemes szőlőkultúrát ápoltak itt. A 19. században Sepse vörösboráról országosan ismertté vált. Az egyutcás falu legtöbb nagyméretű parasztkúriáját is a borból származó jövedelmükből emelték.
Sepsén az elhaló és születő korosztályok gazdag tárgyi és szellemi örökséget hagytak utódaikra. Páratlan értékű népköltészeti alkotásokat őriztek meg lakosai, amelyekről bőséges ismertető olvasható.
A kötet a fellelhető történeti források alapján feldolgozza a nagy múltú iskola históriáját, bemutatja a polgárosodás korának falut szolgáló szervezeteit, valamint jelentős terjedelmű egyháztörténeti fejezetben, bőséges források felhasználásával ismerteti a római katolikus, a református gyülekezet több évszázados múltját és a nazarénus gyülekezet életét.
A kötetet gazdag képanyag illusztrálja. (Lábadi Károly)
