Az idő sebei című könyv és az azonos címet viselő dokumentumfilm olyan személyes tanúságtétel, amely belülről, egy megélt sorson keresztül vezet végig az 1991-es vukovári háborús eseményeken. A Jakumetović Rozália életét bemutató szombati könyvbemutató közösségi emlékezés volt.
Az alkotás középpontjában Jakumetović Rozália, a Vukovári Magyarok Egyesületének elnöke áll, akinek személyes történetén keresztül a história emberi arcot kap. Az emlékezések folyamán döntések, veszteségek, félelmek és a túlélés csöndes ereje rajzolódik ki. A bemutató nyitó gondolata is ezt hangsúlyozta: a múltat nem elég ismerni – érteni kell.
Szombat délután színültig megtelt a vukovári Hotel Lav rendezvényterme, a bemutatott alkotások üzenetét pedig a jelenlévő közéleti és diplomáciai szereplők is erősítették. A meghívottak között volt Ivan Penava, a Horvát Szábor alelnöke, David Vlajčić mezőgazdasági miniszter, Magdó János, Magyarország eszéki főkonzulja, valamint Pirityiné Szabó Judit, a magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkárságának főosztályvezetője. Részt vett a promóción Varga Tibor, a zágrábi Kisebbségi Tanács elnöke, Kraft Péter, Magyarország turisztikáért felelős korábbi minisztere, valamint Benyei Katalin, a Magyarország Barátai Alapítvány ügyvezetője. A megyei vezetést pedig Davor Adžić és Darko Dimić képviselte. A rendezvényen jelen volt Kocsis László, Szentlászló honvédő háborús védelmének parancsnoka is.
Jankovics: „A könyv legfontosabb üzenete: soha többé háborút!”
A kiadó nevében Jankovics Róbert, a HMDK elnöke és parlamenti képviselő köszöntötte a jelenlévőket, kihangsúlyozva: Az idő sebei jóval több mint egy könyv vagy film, hiszen egy kivételes személyes áldozatvállalást bemutatva őrzi meg a horvátországi magyar közösség közelmúltjának fájdalmas, de meghatározó történeteit. A mű legfontosabb üzenete az, hogy soha többé háborút. Ezt kell kihallani belőle, és ehhez kell magunkat rendületlenül tartanunk is.
A könyv alapját a 2025 januárjában és februárjában készült mélyinterjúk adják, amelyeknek a helyszíne a vukovári magyar ház volt. Összesen 26 órányi hanganyag rögzült Jakumetović Rozália személyes elbeszéléseiből. Az interjúkat Bódi Viktória készítette, aki a szerzői munkát is jegyzi: az elbeszélések rendszerezése, történeti keretbe helyezése és könyvvé formálása az ő nevéhez fűződik.
– Rozália és férje története nem csupán a túlélésről szól, hanem a közösség újjáépítéséről is – arról, miként található meg és éleszthető újjá az identitás, a nyelv, a hit és a hagyomány még a pusztítás után is. Hiszem, hogy ez a könyv nemcsak emlékeztetőként szolgál, hanem párbeszédre is hív. Mert a történetek valójában csak akkor élnek tovább, amikor meghallgatjuk és továbbadjuk őket másoknak – mondta az eseményen Bódi Viktória, a kötet szerzője.
A kötet horvát fordítását Lehocki-Samardžić Anna készítette, történelmi szaklektora Nyári Denisz volt. A kiadvány külön értéke az archív fotóanyag, amelynek jogtulajdonosi engedéllyel került sor a közlésére, többek között Ante Bičanić és Matko Biljak munkáiból, valamint a Vukovár Városi Múzeum, a „Dr. Juraj Njavro” Vukovári Nemzeti Emlékkórház és a Vukovári Honvédő Háború Múzeuma gyűjteményéből.
A film: tanúságtétel képi nyelven
A könyvbemutatót követően levetítették az azonos című dokumentumfilmet, amely a személyes elbeszélést az eredeti helyszíneken készült felvételekkel tette kézzelfoghatóbbá. A forgatás 2025. március 26. és április 4. között zajlott Vukováron Racsmány Dániel, Szloboda Denisz és Bódi Viktória közreműködésével. A filmben nemcsak Rozália, hanem férje, Marijo, valamint fiuk, Alen is megszólalnak, így a történet több hangon válik teljessé. Az archív felvételek használatához Boris Bajrak járult hozzá.
Amikor a tanú megszólal
A vetítést követően Jakumetović Rozália is megszólalt. Nem mint szereplő, hanem mint tanú. Szavai csendet teremtettek: azt a fajta figyelmet, amikor a hallgatás is az emlékezés része.
– Szeretnék őszintén köszönetet mondani mindazoknak, akik bármilyen módon segítették e könyv megszületését, és akik ennek az útnak a részesei voltak. A kiadvány ma már befejezett alkotásként van itt, mögötte azonban hosszú folyamat húzódik: sok beszélgetés, sok visszaemlékezés és még több csend. Ez a könyv egy olyan korszak lenyomata is, amely sok ember életét és sorsát átformálta. Hiszem, hogy minden olvasó találhat benne valamit, amit a magáénak érezhet – emlékként, figyelmeztetésként vagy a megértés egy lehetséges útjaként – hangzott el Rozália beszédében.
„Talán azért tartott meg a Jóisten, hogy legyen, aki elmondja a történteket”
A bemutató végén Pirityiné Szabó Judit asszony, Magyarország Nemzetpolitikai Államtitkárságának főosztályvezetője személyes hangvételű felszólalásában méltatta az alkotásokat és a „főszereplőt”:
– Rózsikát hosszú ideig személyesen nem ismertem. Évekig csak a bevezetőmben idézett mondattal tudtam azonosítani: „Talán azért tartott meg a Jóisten, hogy legyen, ki elmondja a történteket.” De amikor egy női konferencián először találkoztunk, és hallottam őt szólni az egybegyűltekhez, kezében e vidék 4000 éves régészeti leletével, a Vučedoli galambbal, Vukovár és a béke szimbólumával, attól kezdve nemcsak egy emlékező, keresztény asszonyt láttam, hanem sokkal inkább egy olyan személyt, aki hisz, tervez, remél és építkezik.
Ma pedig – hangsúlyozta – már nemcsak egy mondat, hanem egy könyv és egy dokumentumfilm őrzi ezt a tanúságtételt, amelyen keresztül a XX. század egyik legkegyetlenebb fejezete, Vukovár ostroma idéződik meg.
A főosztályvezető kiemelte: Rózsika nem csupán saját sorsáról szól, hanem annak a több mint 150 vukovári magyarnak, valamint annak a sok ezer horvát hősnek a nevében is, akik életüket áldozták Vukovárért és a független Horvátországért. Elhangzott az is, hogy a háború után nemcsak saját otthonát és kertjét építette újjá férjével, hanem közösséget is teremtett. Kezdeményezésére szervezett magyar élet indult el Vukováron: létrejött a Vukovári Magyarok Egyesülete, amely ma már a horvátországi magyarság és a város megbecsült közössége.
– Rózsika közösségszervező, hagyományőrző és közéleti tevékenységét tiszta szívvel, isten- és emberszeretettel végzi. Otthonához, hitéhez és magyarságához való hűsége példaértékű, és sokunk számára ad erőt a további – átvitt értelemben vett – építkezéshez – fogalmazott, majd hozzátette: „Drága Rózsika! Ezért tartott meg Téged – nekünk – a Jóisten.”
A további rangos felszólalók – Varga Tibor, David Vlajčić és Ivan Penava – mind azt erősítették meg: a személyes történetek megőrzése nemcsak erkölcsi kötelesség, hanem közösségi érdek is. „Az idő sebei itt lezárul, de üzenete tovább él” – hangzott el a zárszóban. A bemutató után Rozália dedikálta a kötetet, a sorban állók pedig nemcsak egy könyvet vittek magukkal, hanem egy darabot abból az emlékezetből, amely összeköt múltat és jelent.
