Tisztelt Képviselő Úr!
Nem akartunk hinni a fülünknek, amikor a pénteken, április 13-án a Kisebbségi Tanács Zágrábban megtartott ülése után az azon résztvevők azt mondták nekünk, hogy Sója Dénes, a horvátországi „összmagyarság” parlamenti képviselője hősiesen harcolt a horvátországi magyarság egy részéért, míg a másik részét ugyanolyan lendülettel likvidálta.
Még így, néhány nap után is hihetetlennek tűnik, hogy egy magát magyarnak valló ember, aki ráadásul még a horvátországi „összmagyarság“ parlamenti képviselője is, „kezet emelhessen” a magyarságunk és annak hagyományai megőrzéséért fáradozó egyesületeinkre.
A Kisebbségi Tanács ülésén, ahol a beérkezett pályázatok alapján arról kellett dönteni, melyik magyar szervezet mekkora támogatást kapjon, Ön hősiesen harcolt azért, hogy a lent felsorolt szervezetek 0,00 Kn támogatásban részesüljenek!
Habár pályázataink ellen semmilyen szakmai kifogás nem szólt, Ön mégis mindent elkövetett, hogy ezek a több évtizedes múlttal rendelkező magyar szervezetek a padlóra kerüljenek. Ezekben a szervezetekben több mint száz magyar gyerek és ugyanannyi felnőtt ember – akik ezért nem kapnak szábori fizetést – jártak el táncolni, énekelni és magyarságunk egyéb hagyományait ápolni. Nekik ez a támogatás csak arra kellett, hogy karvezetőt és tánckoreográfust fizessenek, elutazhassanak a fellépésekre, és megtarthassák hagyományápoló rendezvényeiket.
Tisztában vagyunk azzal, hogy Önnek lehetősége van ezeknek a szervezeteknek a kivéreztetésére, abban viszont már nem vagyunk biztosak, hogy annak a kétezer-egynéhány embernek is, aki önre szavazott, ez volt-e a célja, ezért választotta-e meg. Többségüknek biztosan nem.
Igen, keserű szájízzel fogalmaztuk ezeket a sorokat, és Ön valószínűleg nevetve olvassa őket, de abban is biztosak vagyunk, hogy nem lesz ez olyan nevetséges, ha néhány év múlva ráébred, milyen meggondolatlan, bosszúból elkövetett gaztettet hajtott végre a horvátországi magyarság ellen. Magyar falvakban működő magyar kultúregyesületeket szüntetett meg, gyerekeket küldött az utcára a közösségi programok és az egyesületben végzett munka helyett!
Tudjuk, hogy hamarosan valamelyik lapban megjelenik majd a magyarázata, hogy azért, mert… De mi tudjuk, hogy szervezeteinktől a támogatást, amint azt már elkezdték híresztelni, nem a takarékosság miatt vonták meg, hanem politikai bosszúból, egy kicsinyes képviselő és a mögé bújt szervezet ámokfutásának áldozatai lettek.
A horvátországi magyar kulturális élet ugyannyi támogatást kap az országtól idén is, mint eddig kapott. És látjuk, hogy az egyik oldalról elvett támogatást miként pumpálják bele a másik oldal szervezeteibe úgy, hogy míg egyesek semmit, mások 60-70-80 ezer kunákat kapnak majd működésre. Ezek akkora összegek, hogy szerintünk el sem lehet őket költeni, sőt biztosak vagyunk benne, hogy ezek a szervezetek nem is pályáztak ennyire.
Az a több hónapja szétkürtölt „indoklás” sem állja meg a helyét, hogy egy településen csak egy egyesületet lehet támogatni, mivel ezt a gyakorlatot nem érvényesítették Splitben, Rijekában, Pulán, Szentlászlón és Pélmonostoron sem.
Hihetetlen gyávaságra vall, amikor egy olyan ember, akinek a választók hatalmat adtak a kezébe, visszaélve ezzel a hatalommal, politikai tisztogatásba kezd. Erejét, energiáját, hatalmát nem e maroknyi nemzetrész megmaradása érdekében, hanem az ellen gyakorolja!
Talán attól ijedt meg, hogy a terepen az emberek már megunták a széthúzást, és eljártak egymás rendezvényeire?
Talán attól félt, hogy ha az emberek elkezdenek egymással beszélgetni, kinyílik a szemük, és nem lesz kivel manipulálni a választások során?
Talán az az elv vezérelte, hogy kevesebb szervezet, kevesebb rendezvény, kevesebb találkozási, beszélgetési lehetőség?
A támogatás megvonása szervezeteinktől és azok munkájának ellehetetlenítése képletesen szólva annyit jelent, hogy a horvátországi magyarság „fájából” fejszével levágtak egy hatalmas ágat: egyelőre csak egy vérző seb keletkezik a fa koronájában, de néhány év múlva megviseli az egész fát.
Eszék, 2012. április 16-án
