A szülők halála után a nagy gazdaság a két fiútestvérre maradt. Az idősebb mindjárt dolgozni kezdett, a fiatalabb pedig tanulmányait végezte. A tervezettnél is jobban működött az életük, csak hát hiányzott a házból egy asszony.
Az idősebb testvérnek sikerült egy takaros lányt feleségül vennie. A testvérek örültek a „női kezeknek”. Volt, aki főzött, mosott rájuk. Az öcs jól fizető munkát kapott, így a jövedelem is gyarapodott.
A fiúk testvériesen megosztoztak a költségeken, a ház körüli munkán, sőt az asszony is közös lett. Nem is volt gond addig, amíg teherbe nem esett. Gyönyörű kisfia született, csak az volt a kérdés, hogy ki az apa?
De ők ebből nem csináltak problémát. Imádattal nevelgették közösen a kisfiút. Aki aztán iskolás lett. Osztálytársai pedig elkezdtek gúnyolódni a szokatlan családmodelljükön. Anyjától megkérdezte, hogy ők valójában milyen családot alkotnak. Megnyugtatásként azt a választ kapta, hogy ők boldog házasságban élnek, de a nagybácsi is itt él velük, míg meg nem nősül – amire soha nem került sor.
A fiú már pályaválasztás előtt állt és határozottan kijelentette, hogy ő pap akar lenni. Családja ezt megdöbbenve hallotta, és próbálták józan belátásra bírni, de hasztalan volt minden érvelés. Ebben a pillanatban úgy érezték, hogy ami a családalapítást illeti, nem mutattak követendő példát. Hiába volt megsokszorozódva a szeretet, a gondoskodás. Nem tudták megérteni, hogy miért akar a fiuk nőtlen maradni és eljegyezni magát az egyházzal.
Az anya úgy érezte, fia most ítélkezik felette. Őt tartja hibásnak, hogy a szent esküt nem betartva bigámiában él. De úgy érezte, hogy nem vétkezett senki ellen. Fia elhatározásából mégis az áradt felé, hogy igenis bűnt követett el ellene azzal, hogy nem tudhatta meg, valójában ki az apja.
Nem volt mit tenni, a fiút továbbra is támogatták, és egy idő után beletörődtek abba, el kell felejteniük, hogy valaha is nagyszülők lehetnek. Szomorúság költözött a három ember szívébe, tulajdonképpen elveszítették drága, közös kincsüket. De azt gondolták, Isten kezébe adták a sorsát.
