K. és E. már a középiskolában összebarátkoztak, amiből szerelem lett. A szülők engedélyével már az egyetemi éveik alatt összeköltöztek. Jól kijöttek egymással és együtt tervezgették a jövőjüket. Első céljuk a munkahely volt, amit meg is szereztek a sikeres diplomázás után. Szorgalmasan dolgoztak, hogy házat vegyenek. Megelégedve vették át új otthonuk kulcsát. Szerény esküvőjük után már elmondhatták, hogy amit terveztek, meg is valósult. Múltak az évek, és csak egy álmuk nem teljesült, az, hogy kisbabájuk legyen.
Kissé megrettenve számolgatták az éveiket, már kifutottak az időből. A két életerős fiatalnak az orvosok csak türelmet javasoltak. A szülők is bánkódtak, hogy hagyták gyermekeiket mindent megtervezni, az élet értelmével meg elkéstek.
E. a negyvenedik születésnapján megcsinálta a terhességi tesztet, és élete legszebb ajándékának tekintette, hogy végre sikerült teherbe esnie.
Kezdődött a nehéz kilenc hónap. K. még a széltől is óvta párját. A munkától eltiltotta, mert laboratóriumban dolgozott. Úgy őrizgették magzatukat, mint a legdrágább kincset. E. életkora ellenére hősiesen viselte állapotát. Magabiztossága és férje bátorító szeretete meghozta életük legnagyobb örömét, Emíliát. A gyönyörű kisbabának a nagyszülők is nagyon örültek, akik nemigen bíztak már abban, hogy valaha megélhetik ezt a csodát.
Emília már négyéves volt, amikor a szülők elhatározták, hogy külföldre költöznek, mert jó munkalehetőséggel kecsegtették őket. El is mentek, és alig telt el egy év, házat vettek és új autóval látogattak haza. Tökéletesen beszélték az idegen nyelvet, de hűek maradtak magyarságukhoz, a lányuk sem törte affektálva az anyanyelvét.
A barátok is örültek. Példát mutattak még az idősödő szülőknek is, hogy igenis lehet bízni a fiatalok elhatározásában. Akaraterejük még szorosabbá tette a családi kötelékeket.
A harmincötödik házassági évfordulójuk annak a bizonyítéka is volt, hogy a családjukat jellemző szeretetteljes bizalom, a kölcsönös támogatás és megbecsülés meghozza gyümölcsét.
