A Galga mentén tartották március közepén a Hagyományok Háza Hálózat éves találkozóját. Az összejövetelen az első születésnapját ünneplő szervezet tagjai számoltak be munkájukról, terveikről.
A Galga vidéke Magyarország történelmileg és néprajzilag is egyik leggazdagabb tája. Ez is motiválta a szervezőket, hogy a Hagyományok Háza Hálózat egyéves működéséről számot adó találkozót Galgahévízen rendezzék meg. A március közepére összehívott szimpózium egyben csapatépítésnek is tekinthető, hiszen a Kárpát-medencéből érkező több mint húsz munkatárs eddig nagyrészt telefonon vagy emailben tartotta egymással a kapcsolatot.
A beszámolók és a munkatervek ismeretében építették fel a kétnapos rendezvény programját, amelynek fő célja a tapasztalatcsere és a személyes találkozás volt.
A hálózatok a helyi lehetőségek és adottságok figyelembevételével épültek fel, s munkatársaknak is az adott területen élő, nagyfelkészültségű, tapasztalt szakembereket választották ki. E képviselők területi kapcsolataik segítségével, legtöbbször társintézményekkel együttműködve szervezik meg programjaikat. Az alapító elvárásai szerint a három legfontosabb munkaterületük: az élő hagyományápolás-képzés, a népi hagyományokat gazdagító gyűjtőmunka, valamint rendezvények szervezése.
„Számomra, első feladatomként maradandó emlék a zentai Szent Mihály-napi Táncháztalálkozó és Sokadalom – emlékezik Vörös Zsuzsanna, a Hagyományok Háza kulturális szervezője, a Hálózat összefogója. – Hétéves szünet után újult meg e program Délvidéken, s személyesen is tapasztalhattam a helyi szervezők, önfeláldozó, fáradhatatlan munkáját. Erdélyi programjainkból az óvónőknek, közművelődési szakembereknek januárban szervezett 30 órás népmesemondó tanfolyamot emelném ki. Dr. Sándor Ildikó és Szabad Boglárka kurzusán huszonhárman vettek részt, akik a tanfolyam elvégzése után már önállóan mesélnek az erdélyi hálózat által szervezet további programokon. A Felvidéken, az októberi módszertani napról vannak jó emlékeim, az ország távolabbi részeiből is sokan érkeztek Fülekre, többen félnapot utaztak tudásvágyból. Sajnos nem vehettem részt a teltházas mulatságon, de Kárpátalján a Tiszapéterfalvi Öregek Bálja mozgatta meg a szép korúakat, s a vigadalomról mindenki szeretetteljes élménnyel távozott.”
A galgahévízi találkozó elérte célját. A résztvevők egy időszalagon tekintettek az elmúlt évre, kiemelték, s megosztották másokkal a legemlékezetesebb eseményeiket, élményeiket, esetleges kudarcaikat. Az egymás mellé helyezett leporellók a közös program-pontokra világítottak rá, s újabb terveket is előre vetítettek. Az ábrázolt grafikonon döbbentek rá a munkatársak az elvégzett munka mennyiségére, a sikeresen eltelt évre.
A találkozó nem múlhatott el muzsikaszó nélkül. A Tarsoly zenekar – tagjainak kötődése révén – nemcsak a vidék dallamkincsét mutatta be, de a számukra új dalokra is megtanította az egybegyűlteket.
