A HMDK Gazdaköre közreműködésével régiónk fűszerpaprika-termelői is részt vettek az orosházi (Magyarország) Kárpát-medencei Termékversenyek keretében tartott paprika- és csiliversenyen, ráadásul nem is akármilyen sikerrel: a sepsei Szécsényi Major Ildikó édes fűszerpaprikája aranyérmes lett, ezenkívül öt ezüst- és két bronzérmet hoztak haza termelőink.
A paprika nem csupán egy fűszer, hanem a magyar konyha lelke, gasztronómiai hagyományaink egyik alappillére. Orosházán, a Kárpát-medencei Termékversenyek keretében paprika- és csiliversenyt is rendeztek, melynek célja, hogy szakmai értékelésre adjon lehetőséget a Kárpát-medencében termelt paprikás és csilis termékek számára, illetve hogy összefogja a legkiválóbb magyar termelőket.
A HMDK Gazdaköre rendszeresen biztosít tagjainak, a szlavóniai és baranyai gazdák számára lehetőséget, hogy hasonló megmérettetéseken teszteljék termékeik minőségét. Természetesen a legfőbb visszajelzés a vásárlók elégedettsége, de azért sokat jelent számukra a szakmai megerősítés is, illetve marketingszempontból hasznos, ha rákerülhet egy-egy palack borra, pálinkára vagy házisajt csomagolására egy rangos versenyen szerzett díj neve.
Az orosházi paprika- és csiliversenyre is beneveztek vidékünk fűszerpaprika-termelői a HMDK Gazdakörének köszönhetően.
Összesen nyolc érmet hoztak haza a drávaszögi fűszerpaprika-termesztők
A verseny eredményhirdetéséből kiderült, taroltak paprikatermelőink, az érmek mindegyik „színéből” hoztak haza.
A laskói Kelemen Emese bronzérmet nyert édes fűszerpaprikájával, a vörösmarti Varga Józsefnek édespaprikája bronz-, erőspaprikája ezüstérmet érdemelt ki, Tolnai Sándor Laskóról és Kovács Dóra Csúzáról édes- és erőspaprikájukkal is ezüstérmet szereztek.
A legjobb minősítést a sepsei Szécsényi Major Ildikó kapta, akinek aranyéremmel díjazták édes fűszerpaprikáját.
A család második generációja termel fűszerpaprikát
Ildikó lapunknak elmondta, természetesen az a legjobb visszajelzés egy eladó számára, ha visszajárnak a vevőik, de azért kissé meglepődött és nagyon jólesett neki az orosházi elismerés.
A fűszerpaprika-termesztéssel foglalkozó család második generációjának a tagja. Egy hektáron termelnek paprikát, elsősorban a családtagok dolgoznak, de bizonyos munkáknál, például a szedésnél és a válogatásnál szükség van külső segítségre is. Gazdaságukat folyamatosan fejlesztik, az Economica Hungarica Alapítványnak köszönhetően korábban malomköves darálót vásároltak, amellyel sokkal finomabb őrlemény készíthető, legutóbb pedig paprikaszárítóra pályáztak sikeresen.
A modernizálás mellett ragaszkodnak a hagyományos eljárásokhoz, amelyek sok kézi munkát igényelnek, kézzel válogatják és csipkedik a paprikát, mindez nagyban hozzájárul a végeredmény minőségéhez.
– Minden egyes paprika több alkalommal is átmegy a kezünkön, odafigyelünk minden munkafolyamatra, a végén pedig igény szerint darálunk, hogy mindig frissen őrölt paprikát biztosítsunk a vásárlóknak – mondja Ildikó.
Az egész országból és külföldről is vannak törzsvásárlóik
Fűszerpaprikájukkal jelen vannak a környékbeli piacok mellett valamennyi vásáron és fesztiválon, de visszajáró vevőik vannak Zágráb környékéről és a tengermellékről, sőt külföldről is.
– Vannak bizonyos termékek, amelyekkel nem versenyezhet a bolti termék, ilyen a jó minőségű hazai fűszerpaprika, amit a vásárlók is megbecsülnek – állítja riportalanyom, hozzátéve, számára ugyanolyan fontos az a vevő, aki csak 10-20 dekát vásárol, mint a nagybani.
„A legfontosabb, hogy szeressük, amit csinálunk”
Mivel a paprikát csak szabadföldön termesztik, így legkorábban a Kopácsi Halásznapok környékén kerülhet asztalra a fűszerük. Jelenleg a vetés zajlik, májusban kerül sor a kipalántálásra, s utána még meg kell vívni a harcot az aszály, a betegségek és kártevők ellen, és bízni az égiekben, hogy elkerüli a termést a jégverés vagy egyéb természeti csapás.
– A munka szebbik része az értékesítés, amit rengeteg dolog, befektetés és aggodalom előz meg, de ez valószínűleg így van a mezőgazdaság más ágazataiban is. Aki ebbe beleszületik, annak nem is olyan nehéz – állítja Ildikó, hozzátéve, a legfontosabb, hogy szeressük, amit csinálunk.
