Székely nagygyűlés: centenáriumi megemlékezés és autonómiatüntetés Sepsiszentgyörgyön

58

Az utóbbi száz év jogküzdelmeit felidéző centenáriumi nagygyűlésre és a Székelyföldnek területi autonómiát követelő tüntetésre érkezett demonstrálókkal telt meg vasárnap kora délután a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) hívására Sepsiszentgyörgy főtere.

A verőfényes napsütésben, de fagypontot alig meghaladó hőmérsékletben – kék alapszínű, aranysávos, a nap-hold jelképegyüttessel díszített – székely zászlók százait lengették az ünneplőbe, székely népviseletbe öltözött résztvevők, akik Autonómiát Székelyföldnek! feliratú, illetve számos székelyföldi településnevet jelző táblát emeltek a magasba.

A harangzúgással és a Szózat eléneklésével kezdődött centenáriumi nagygyűlés, majd az SZNT és a székely autonómiatörekvéseket támogató erdélyi szervezetek képviselői mondtak beszédet.

A történelem már túlhaladott azon, hogy a „nagy háború” győztes hatalmai semmibe vették a magyarok önrendelkezési jogát, ma már „Gyulafehérvárra és Trianonra az egyetlen és helyes válasz az autonómia” – hangoztatta Tőkés László EP-képviselő.

Beszédében rámutatott: az 1918-as gyulafehérvári határozatban a románság „teljes nemzeti szabadságot” ígért az együtt élő népek számára, vagyis területi és személyi elvű autonómiát, amit Románia sohasem teljesített, de az erdélyi magyarság nem törődhet bele a jogfosztásba.

„Területért jogokat követelünk. Hogyha már ahazánktól megfosztottak minket, új hazánkban, közös országunkban legalábbalapvető emberi és kollektív jogainkat biztosítsák cserében” – szögezte le azErdélyi Magyar Nemzetei Tanács elnöke.

Az lenne méltó az 1918-as gyulafehérvári határozatokhoz, és a jövő évi román uniós elnökséghez, ha a bukaresti kormány nem gyanakvással, hanem párbeszédkészséggel viszonyulna a székelyek autonómia-törekvéseihez – hangsúlyozta Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke vasárnap Sepsiszentgyörgyön, az SZNT által összehívott centenáriumi székely nagygyűlésén.

Egyed Ákos történészt idézve az SZNT elnöke azeltelt száz évből azt emelte ki, hogy a székelység a román közigazgatás alattis megőrizte többségét szülőföldjén. Ez a „székely csoda” nem csak azotthonmaradáshoz, a holnap küzdelmeihez ad erőt a közösségnek: ez jogosítja felarra, hogy területi autonómiát követeljen szülőföldjén – szögezte le a szónok.