Bemutatták Kölcsey Levente Szakadás című dokumentumfilmjét Kopácson, mely a falu történetének egy időszakáról szól archív felvételeken és helyi emberekkel készített interjúkon keresztül. A filmben nagy hangsúlyt kap a háború, amely „szakadást” okozott a közösség életében – a földrajzi név, a Szakadás-tó mellett erre utal az alkotás címe.
Zsúfolásig megtelt múlt
vasárnap a kopácsi kultúrotthon könyvtárterme. Egy filmvetítésre került sor,
melyen Juhász Annamária és Juhász Bálint szervezők, valamint a film készítői,
Baka Sára és Kölcsey Levente köszöntötték a közönséget. A bemutató
megvalósításában az Arany János Kultúregyesület is közreműködött.
A Szakadás című dokumentumfilmet mutatták be,
mely archív felvételeken és a helyiekkel készített interjúkon keresztül mutatja
be „a víz melletti falu” múltját a második világháborútól a honvédő háborúig,
illetve állítja párhuzamba a múltat a honvédő háború utáni időszakkal.
A kopácsi származású Baka Sára a film létrejöttének előzményeiről beszélt lapunknak.
– Sok mindent kaptam Kopácstól, ezért mindig is úgy éreztem, tartozom szülőfalumnak. Egy alkalommal a Károli Egyetem egy producerével látogattam ide, akit annyira megérintett ennek a közösségnek a története, hogy megteremtette a film anyagi hátterét – tudtuk meg Baka Sárától.
A filmet fia, Kölcsey Levente rendezte, aki a budapesti filmművészeti egyetemen tanult, ezelőtt főként rövidfilmeket készített.
– Két és fél éve vettük fel a Szakadásban elhangzó interjúk jelentős részét, de a legtöbb időt az archív anyagok gyűjtése és feldolgozása vette igénybe. A régi felvételek egy összetartó, családi közösséget idéznek, de mély nyomot hagytak bennem az itteniekkel készített interjúk is, a visszaemlékezések a háborúra, amikor a történelem nagyon csúnyán beavatkozott a közösség életébe. A forgatás során közel került hozzám a kopácsiak múltja, személyes célom a filmmel az volt, hogy annak alapján, amit megosztottak velem, egy hiteles, igaz alkotást hozzak létre – nyilatkozta lapunknak a rendező.
A film vetítése előtt Juhász Annamária, a kopácsi bemutató ötletgazdája, főszervezője rövid előadásában pszichológusi szemmel közelített a film mondanivalójához, szerepéhez.
– Nagy hatással volt rám a film, ezért úgy gondoltam, látnia kellene közösségünknek is, hiszen rólunk szól, a múltunkról. Nem a „Szakiról” szól, a kopácsi tóról, hanem arról a mély törésről, amit a háború okozott az életünkben – mondta.
A kollektív trauma feldolgozásában – tette hozzá – nagy segítséget nyújtanak számunkra a művészetek, így a filmművészet is. Erre kínál lehetőséget a Szakadás című dokumentumfilm is.
A vetítés után a jelenlevőknek lehetőségük volt a szervezőkkel beszélgetni a látottakról, illetve az ide kapcsolódó témákról. Kölcsey Levente hangsúlyozta, nem akart „romantikus filmet készíteni, amely arról szól, hogy minden tökéletes, és a háború végeztével minden ugyanúgy folytatódik, mint ahogy azelőtt abbamaradt.” Viszont – jegyezte meg – a film végén pozitív üzenetek is elhangoznak az interjúalanyok szájából. Valkai Julianna, az egyik legidősebb riportalany például azzal zárja mondandóját, hogy „Kopács egy gyöngyszem, amelyet csak úgy őrizhetünk meg, ha itt maradunk”.
