Néhány héttel ezelőtti lapszámunkban írtunk a kopácsi óvodában tartott bábszínház-előadásról. A Csizmás kandúr című klasszikus mese bábjátékos feldolgozása nagy hatást gyakorolt kicsikre és nagyokra egyaránt. Heti riportunkban a rendező, Majić Ivan Kristijan arról mesélt, hogyan került kapcsolatba a bábszínházzal, mi vonzotta Kopácsra, és hogy mik a jövőbeli tervei.
Majić Ivan Kristijan Zágrábban született, két éve él Kopácson. Kalandos utat tett meg fővárosunktól a kis baranyai falucskáig, s ezt részben a színművészi pályának köszönheti.
A bábszínház iránti vonzalma egyik pillanatról a másikra támadt föl benne. Nyolc-kilenc évvel ezelőtt látott egy előadást magyar bábjátékosoktól egy zágrábi fesztiválon, és az meghatározta életpályáját.
Akkor döntötte el, hogy ezzel a műfajjal akar foglalkozni. Úgy látta, hogy a „bábszínház Kánaánja” Horvátország szomszédságában, Magyarországon található. Budapestre költözött, elsajátította a magyar nyelvet, majd bábművészetet tanult. Utolsó egyetemi évei alatt a Budapest Bábszínházhoz került, ott Lénárt Andrással hozta össze a sors. Lénárt András, aki a mentora lett, már nem volt ismeretlen Kristijan számára, ugyanis az ő előadását látta Zágrábban, mielőtt ezt a pályát választotta.
– Budapesten rendeztem első bábjátékomat, így szép emlékeket hoztam haza Magyarországról. Barátnőmmel több évig éltünk a magyar fővárosban és Veszprémben, majd, amikor családalapításra szántuk el magunkat, úgy döntöttünk, hazaköltözünk. Az is a döntés mellett szólt, hogy úgy éreztem, idehaza kell fejlesztenem a bábkultúrát – mondta a rendező.
Rabul ejtette a vidéki élet
Egy alkalommal Kopácson vendégszerepelt. Megtetszettek neki a falu utcái a régi épületekkel, a természet közelsége, és az sem volt számára mellékes, hogy közel van Eszékhez. Akárcsak a pályaválasztáskor, most is hirtelen határozta el magát a költözésre, s mint ahogy Kristijan elmondta, ezek a legjobb döntések az életben. Barátnőjével néhény hónap múlva házat is vásároltak; igaz, még a mai napig is újítják a száz évnél is idősebb épületet.
– Szeretem a vidéki életet, mert barátságos a környezet, közel van a természet, kertet művelhetünk – ezek olyan tényezők, amelyek a városi életből hiányoznak. Ráadásul a város előnyeit sem kell nélkülöznünk, hiszen Eszék itt van a közelben – magyarázta Kristijan.
Utazó színtársulatával a baranyai és szlavóniai iskolákba látogatnának el
Mivel Kopácson élnek, fontosnak tartja, hogy az eszéki színház mellett a falu kulturális életéből is kivegye a részét. Egyszer már rendezett egy kisebb bábelőadást az udvarában, legutóbb pedig a Csizmás kandúrt mutatta be az óvodában. A darabot a közeljövőben szeretné bemutatni a kisebb iskolákban is.
– Rendezőként az a tapasztalatom, hogy anyagi gondok miatt egyre kevesebb gyerek jár színházba. Ezért néhány művész ismerősömmel elhatároztuk, hogy létrehozunk egy utazó színtársulatot, mellyel elsősorban a baranyai és szlavóniai iskolákba látogatunk el, hogy olyan gyerekek is megtapasztalhassák a színház élményét, akiknek eddig nem nagyon volt rá lehetőségük – tudtam meg Kristijantól.
A Csizmás kandúr kopácsi bemutatója horvát nyelvű volt, de hamarosan magyarul is játszani fogják.
Színház a bőröndben
Kristijan az utazó színházat minél egyszerűbben képzelte el, kevés díszlettel, hogy könnyű legyen szállítani. Nincs szüksége színpadra, lámpákra, az összes kellék belefér egy bőröndbe. Mégis elég ahhoz, hogy „varázslat” szülessen belőle az előadások során.
Varázslatos mese pedig nem pattanhat ki akármiből, így Kristijan bőröndje sem egy átlagos utazótáska. Ha beszélni tudna, valószínűleg sokat mesélhetne utazásairól, ugyanis egykori tulajdonosa egy eszéki cirkuszi akrobata volt, aki bejárta vele a nagyvilágot az 50-es, 60-as években. Az úti célokat a bőröndre ragasztott matricák hirdetik. Újdonsült tulajdonosa pedig gondoskodik róla, hogy a táska útja folytatódjon, és ne veszítse el funkcióját.
Elsősorban szállítóeszközként szolgál, de színpadi kellék is. Így például a Csizmás kandúrban a bőrönd volt a kastély, amelyből előbukkantak a bábjátékos által eljátszott szereplők.
– A bábok látszólag nagyon egyszerű figurák, mégis bármit el lehet velük játszani. Érzelmeket fejezhetnek ki, tökéletesen kommunikálnak egymással, és egyetlen bábjátékos több szereplőt is eljátszhat – mondta Kristijan.
Bár az eszéki gyermekszínház alkalmazottjaként drámai előadásokat rendez, mégis a bábszínház áll szívéhez legközelebb.
Kristijan elmondta nyáron egy szöveg nélküli vagy angol nyelvű darabot fog rendezni, amelyet több országban is be tudnak majd mutatni. A történet és a díszlet által pedig Kopácsot szeretné megismertetni közönségével. A vidéki élet szépségeire akarja felhívni a figyelmet, valamint arra, hogy újra meg kell tanulni összhangban élni a természettel.
Ihletője a Kopácsi-rét volt, amely már sok művészre – festőre, fotósra, filmesre – gyakorolt nagy hatást.
{fcomments}
