A nemzetpolitikai államtitkárság sikeresnek ítéli a Kárpát-medencei szórványmagyarság támogatására indított Petőfi Sándor-programot. Az összegzés szerint a szórvány közösségek részéről rendkívül pozitívak a visszajelzések. A program horvátországi résztvevője, Mandácskó Eszter beszélt nekünk az itt szerzett tapasztalatairól.
A Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága idén márciusban hirdette meg a programot. Az ötven ösztöndíjas feladata: az egykori monarchia területén szórványban élő közösségek támogatása, mert ott a legnagyobb a veszélye a teljes asszimilációnak. Az értékőrző, tájékoztatási, közösségépítő program célja még a szórványmagyarság Magyarországhoz való kötődésének, magyar azonosságtudatának erősítése, támogatása – idézték fel a kezdeményezés elindítását.
Az eddigi tapasztalatok alapján a Kárpát-medencei szórvány közösségekben sikeres a kezdeményezés. A pályázó szervezetek, közösségek visszajelzései azt mutatják: nagyon hasznos az a segítség, amit az ösztöndíjasok nyújtanak, mind az 50 ösztöndíjas beilleszkedett, értékes tagja lett a közösségeknek, amelyekre inspirálóan hat a jelenlétük.
Az összegzés szerint az ösztöndíjasok közreműködtek többek között folklórfesztiválok, nyelvtanfolyamok, népművészeti táborok, szüreti mulatság, bibliai vetélkedő, könyvbemutatók, filmfesztivál, kiállítások és gasztronómiai vásárok megrendezésében.
Rendkívül fontos eredmény, hogy több régióban indult be újra vagy szerveződött meg a magyar nyelvi oktatás – áll az államtitkárság közleményében.
Kitértek arra is, hogy az iskolai és gyerekprogramok mellett az ösztöndíjasok közül sokan hasznosították néptáncos és zenei tudásukat is. Beindult vagy új lendületet kapott a gyermekeknek szóló néptáncoktatás Beregrákoson, Resicabányán, Segesváron és Nagysármáson. Magyar kórustalálkozók és fellépések szerveződtek Nagykaposon és Vukováron egyaránt – sorolták az eredményeket.
Jelezték: az államtitkárság szándéka a programmal a konkrét segítségen túl az volt, hogy végre Magyarországon is megismerhesse bárki a szórványban élők mindennapjait. Az ösztöndíjasok ezért rendszeresen hírt adnak munkájukról a Petőfi Sándor-program honlapján. Aktivitásukat tükrözi, hogy a hírportálon napi rendszerességgel jelennek meg beszámolók; jelenleg több mint 230 cikk, 70 fotógaléria és 12 videós összefoglaló érhető el. A folyamatosan frissülő eseménynaptár révén átfogó képet kapnak az érdeklődők a szórványmagyarság aktuális eseményeiről.
Eszter értékes tagja lett a vukovári magyar közösségeknek
Mandácskó Eszter, aki a Petőfi-program keretében jutott el Vukovárra, szintén rendkívül pozitív tapasztalatokat és élményeket szerzett az elmúlt hónapok során.
– Ugyan pár hónapja vagyok még csak itt, mégis úgy érzem, hogy a közösség tagjává váltam. Befogadtak, és ez mérhetetlenül boldoggá tesz. A vukováriak elképesztő életörömmel rendelkeznek. Ha együtt vannak, az idő, amit közösen töltenek, sok nevetéssel telik, holott mindenki számára nyilvánvaló, hogy milyen nehézségekkel, borzalmakkal teli múlttal rendelkeznek közülük egyesek. Az élethez, a jövőhöz, a jó és boldog dolgokhoz vagy akár a valláshoz, annak kapcsán is a bibliai értékekhez, egymás segítéséhez, a megbocsátáshoz való ragaszkodás abszolút eltanulandó tőlük és követendő példa – mondja Eszter.
Eszter a vukovári magyarok körében elsősorban a magyar nyelv és identitás ápolását, a nyelvi tudás felelevenítését tartja feladatának. De emellett sok más területen is tevékenykedik, és más közösségek munkáját is segíti.
– Velem főként magyarul tudnak kommunikálni, így rá vannak kényszerülve arra, hogy használják a nyelvet. Emellett az asszonykórusnak is próbálok segíteni. Gyerekkorom óta énekelek, kórusok, néptánccsoportok tagja voltam, zongorázni is tanultam, így a kották olvasása, énekek tanítása nem áll tőlem távol. A vukovári asszonykórus tagja lettem, velük együtt lépek fel én is, igyekszem mosolyt csalni az arcukra, jókedvre deríteni őket a színpadon is – meséli Eszter.
Hozzáteszi azt is, hogy a nyelv fejlesztése és az énekek tanítása mellett a vukováriak hétköznapjaiban, valamint a sok helyi program megszervezéséből, lebonyolításából is igyekszik kivenni a részét.
– Több sikeres program részese voltam, amióta itt vagyok, és örömmel töltött el, ha tudtam a szervezés során valamiben segíteni – mondja a Petőfi-ösztöndíjas.
A vukováriak mellett hetente látogatja a vinkovcei magyar közösséget is, ott beindultak a magyar nyelvórák, gyerekek, felnőttek együtt tanulnak. Emellett a kórusnak is segít dalok keresésében, éneklésében. Kórógyon a gyermektánccsoportnak egy karácsonyi műsor előkészítésében segít, és időnként felkeresi és segíti a dályhegyi hagyományápolók munkáját is.
Eszter, miután belelátott a szórvány magyar közösség működésébe, a pozitívumok mellett azt is felmérhette, hogy mire van leginkább szüksége a közösségünknek ahhoz, hogy a jövőnk is felfelé íveljen.
– Fiatalokra van szükség. Itt erőt, bátorságot, tenni akarást, sőt, fantasztikusan jó és működő közösséget, saját székházakat látok, így lehetőségeket, programokat, eseményeket lehet tető alá hozni. Azonban azon fiatalok száma véges, akik továbbviszik az értékeket, a magyarságot, akik idővel átvennék a vezető feladatokat, a közösségszervezést, és akik tudnak magyarul. Tehát a fiatalok száma nagyon kicsi, a magyar identitás pedig sokaknak idegen, félő, hogy a mostani vukovári magyar közösség „kihalásával” eltűnik a helyi magyarság, és ez hatalmas veszteség lenne. Persze igyekszünk ezt megakadályozni. Most, hogy a vukovári magyar házat felújították, és „működőképessé” vált, igyekszünk olyan programokat is tervezni, melyekkel fiatalabbakat, gyerekeket hívhatunk a házba. A magyar nyelv és néptánc oktatásával, játékos délutánok, kézműves foglalkozások szervezésével szeretnénk közelebb hozni őket a magyar közösséghez, hogy jövője is legyen e közösségnek – mondta végezetül Eszter.
{fcomments}
