Horvátországban az elmúlt húsz évben kialakult egy rendkívül erős „semmittevés-kultusz”. Egy olyan ország lettünk, ahol nem kifizetődő termelni és dolgozni. Egy kis iróniával élve azt mondhatjuk, hogy az dolgozik, akinek muszáj, mivel nem elég ügyes, hogy a társadalom és az állam terhére éljen – írja a Glas Slavonije napilap munkatársa.
Természetesen ez a következtetés nagyon durván hangzik, de sajnos nem áll messze a valóságtól. Néhány példával viszont alá lehet támasztani, kezdve a sok túl fiatal nyugdíjastól, a sok száz munkanélkülin keresztül azokig a munkaképes emberekig, akiknek nem kell dolgozniuk, és mégis egy tűrhető havi fixhez jutnak hozzá. Utóbbiaknál az újságíró a szociális segélyen élőkre gondol: az eszéki Népjóléti Központ (Centar za socijalnu skrb Osijek) területén, amely magában foglalja Eszéket, az Erdődi, a Lacházi, a Čepini, az Ernestinovói, a Šodolovaci és az Antunovaci járást, mintegy 2310 munkaképes, 18 és 65 közötti személy él szociális segélyből, ezenkívül 2521-en vannak azok a még kiskorú, de 15 évnél idősebbek, akik nem járnak iskolába és szintén segélyt kapnak, ehhez pedig még hozzászámolhatunk 3477 idősebb és munkaképtelen személyt is.
A központ egyik illetékese a lapot arról is tájékoztatta, hogy milyen összegűek a szociális támogatások.
Például egy négytagú család, két munkaképes szülővel és két iskolás gyerekkel havonta 1600 kúna garantált összeget kap (a felnőttek után fejenként 480, a gyerekek után pedig 320 kúna jár). Ezenkívül minden gyerek 299 kúna családi pótlékot kap, valamint a városok, járások 800 kúnát adnak rezsiköltségekre, ezen felül 200 kúnás utalványt a villanyszámlára. Ha mindezt összeadjuk, az ilyen családnak 3198 kúnás havi fix bevétele van – sok horvát dolgozónak ennyi a havi fizetése, amiért naponta 8-10 órát, néha ennél többet is kell gürcölnie.
De ez nem minden: a szociális segélyből élőknek például Eszéken ingyenes a tömegközlekedés, a gyerekeknek az iskolai étkeztetés, valamint havonta a különböző jótékonysági szervezetek (Caritas, Vöröskereszt, Rijek ljubavi) ruhával és élelmiszerrel is segítik őket.
Persze nagyon sokan vannak azok, akik a tömeges elbocsátások miatt kerültek ebbe a helyzetbe, de ennél többen vannak azok, akik pontosan a fent említett összeg miatt nem is hajlandók dolgozni.
A szakemberek szerint a legnagyobb gond az, hogy a segély a munkanélküliséghez kötött, vagyis ez a legfontosabb feltétel, és nem veszik figyelembe azt, hogy milyen vagyonnal rendelkezik. A szociális segélyen élő rendelkezhet ingatlannal, de minden más tulajdonára a Népjóléti Központ jelzálogot tesz, így ha azt/azokat értékesíti, vissza kell fizetnie a kapott segélyt.
Horvát abszurd
Arról már többször is írtunk, hogy a munkanélküliség ellenére nagyon sok cég, munkáltató szakképzett munkaerő hiányában szenved. A szezonmunkákra sem találnak elegendő jelentkezőt, aztán amikor figyelembe vesszük a szociális juttatásokat, sok minden érthetővé válik.
A megkérdezett szakember úgy véli, az egész szociális rendszer elhibázott, és hogy először egy alapos elemzésre lenne szükség, hogy kiderüljön, kik azok, akiknek ténylegesen szükségük van az állam támogatására, és kik azok, akik visszaélnek a lehetőséggel. Biztos abban, hogy vannak olyanok, akik ennél az összegnél többet érdemelnének, de nem kaphatják meg azok miatt, akik a rendszert kihasználják. Ugyanakkor a mostani szociális rendszer a feketemunkára ösztönöz, ami egy újabb probléma.
És lassan felnőtt egy olyan generáció, amelynek már a szülei is tartósan munkanélküliek voltak, és amely csak a segélyek igénybevételére alapított életstratégiát ismeri – hogy ez milyen következményekkel jár majd, nem nehéz kitalálni.
