Annak ellenére, hogy Horvátország újra rekordközeli búzahozammal zárta az évet, az ország továbbra is jelentős mennyiségű búzát importál. A probléma nem is a mennyiséggel, hanem a minőséggel van – állítja a szakma.
A horvát Állami Statisztikai Hivatal adatai szerint a gazdák az őszi vetés során 9,7 százalékkal – 144 ezer hektárról 159 ezer hektárra – növelték a búzaföldek területét. A gabonafélékkel bevetett terület 68,5 százalékát az őszi búza foglalja el. Méghozzá annak ellenére, hogy a búza felvásárlási ára évek óta stagnál – 2025 januárjában és decemberében is 0,21 euró/kg körül mozgott a nagykereskedelmi piacon.
Úgy tűnik, a búza továbbra is „biztos választás”: hagyományos és viszonylag kiszámítható növény a vetésszerkezetben.
Több mint egymillió tonnát termesztünk, mégis importra szorulunk
A tavalyi aratás meghaladta az egymillió tonnát: összesen 1 050 000 tonna búza termett, hektáronkénti 6,7 tonnás átlaghozammal, ami 2021 óta a legjobb eredmény. A megtermelt mennyiség több mint felét exportálták, elsősorban Olaszországba.
A tavalyi év első 11 hónapjában 549 ezer tonna búzát vittek ki az országból, így az egyéves export legalább 600 ezer tonna. Ugyanebben az időszakban 112 ezer tonna búzát importáltak. Hasonló tendencia figyelhető meg az előző években is: két évvel korábban 129 ezer, 2023-ban pedig 151 ezer tonna búza érkezett külföldről.
A számok látszólag ellentmondásos helyzetet mutatnak: rekordtermés és erős export mellett folyamatos az import.
A magas minőség kulcskérdés
A Žitozajednica igazgatója, Nada Barišić szerint az import elkerülhetetlen, mert a hazai búza minősége nem elégíti ki a malom- és sütőipar igényeit.
– Magas minőségű búzát hozunk be azért, hogy feljavítsuk a hazai termést. Többnyire harmadosztályú búzát aratunk, az első és másodosztályú termény aránya csekély, prémium minőségről pedig alig beszélhetünk – hangsúlyozza.
A hazai sütőipar meghatározott minőségű lisztet igényel, amelyhez megfelelő sikértartalom és sütőipari paraméterek szükségesek. Ennek biztosítása érdekében a malmok kénytelenek a hazai búzát jobb minőségű importterménnyel keverni.
– Gazdasági megfontolások kizárnák az ekkora mennyiségű exportot, ha a hazai búza minősége megfelelő lenne. A problémát tehát egyértelműen a minőség jelenti – fogalmaz Barišić.
Vita a szabályozás körül
A gazdák évek óta szorgalmazzák a minőségi osztályozásra vonatkozó szabályok módosítását. Állításuk szerint a Horvátországban harmadosztályúnak minősített búza Olaszországban gyakran magasabb, „A” kategóriás besorolást kap.
A Žitozajednica azonban rámutat: a búza minőségi paramétereiről és osztályozásáról szóló felvásárlási szabályzat 2019 óta nincs hatályban. Helyébe a szerződéses viszonyokat szabályozó rendelet lépett, amely a minőségi osztályok tekintetében nem kötelező érvényű egyik fél számára sem.
Az iparág szerint a szabályzat módosítása önmagában nem oldaná meg a problémát, mert az adatok továbbra is azt mutatják: nincs elegendő magas minőségű hazai búza a feldolgozóipar igényeinek kielégítésére.
A megoldás: minőségi termelés ösztönzése
A szakmai szervezet úgy véli, valódi előrelépést az hozhatna, ha a mezőgazdasági tárca célzott támogatásokkal ösztönözné a magasabb minőségű búza termesztését. A hangsúly nem az adminisztratív átminősítésen, hanem a technológiai fejlesztésen, a fajtaválasztáson és a minőségi paraméterek javításán kellene hogy legyen.
Szloboda Tibor agrármérnök szerint a probléma abban gyökerezik, hogy a horvát gazdák többsége elsősorban a mennyiséget tartja szem előtt, nem pedig a magasabb minőségi paraméterek elérését. A termelők számára a stabil hozam és a biztos értékesíthetőség jelenti a fő szempontot, miközben a fehérje- és sikértartalom javítása nagyobb kockázattal és többletbefektetéssel jár. Úgy véli, szemléletváltás és célzott ösztönzők nélkül fennmarad a helyzet, hogy Horvátország a rekordtermés ellenére minőségibúza-importra szorul.
